2009. július 24., péntek

We have to go back

Mielőtt vki még netán azt hinné h ezzel ugyancsak arra akarok referálni mint esetleg Viktor, nem. Ez most nem a Lostra utalt, hanem a mi kis társaságunkra. Igazából nem tudtam h mikor fogok bejönni debrecenbe mert ugy terveztem h csak akkor fogok ha majd lesz konkrét melo és tudunk dolgozni. Hamarabb nem akartam bejönni mert azzal csak a pénzünk megy el. De úgy döntöttünk h mivel Viktor szülinapját is meg kell ünnepelni továbbá munkát is kell egyre nagyobb erővel keresni, arra döntöttünk h mégis csak kedd estére - igaz csak korlátozott létszámban - de begyülünk. Én olyan 9 körülre értem be amior már Tibi nagyon várt a peronon :D innen egy kis blicceléssel jutottunk haza. Ezután már csak a többiek érkezését kellet kivárni. Mi addig Tibivel böngészgettünk kajáltunk és beszélgettünk h mi is történt.

A találkozót természetesen nem is lehetett volna máshogy elképzelni mint egy hideg sör társaságában ezért hát célbe vettünk az Objektum nevezetű vendéglátóipari létesítményt. Viktor pár hideg sör mellet elmesélt pár olyan történetet amit addig még nem hallottunk a londoni kintartózkodása kapcsán majd egy kis videó anyag elemzése következett, amit azonban már nem az Obiban ejtettünk meg hanem a jó régen látogatott otthonunkban, mégpedig a kolitéren. Itt meglepődve vettük tudomásul h éppen a nyári egyetem kapcsán egy kellemes hangulatú kis sátor van felállitva hátul. Itt hangulatos fény és house zene teszi megnyugtatóan harmonikussá a kényelmes kis fotelban való elnyujtozást. Annyira nem akartunk sokára hagyni most az estét mert ugye nem most akartunk minden puskaport ellőni, hanem hagyni akartunk későbbre is. Így aztán hazafelé vettük az irányt.

A másnapra terveztünk jópár dolgot amit szépen sorjában el is kedztünk végrehajtani. Az elsődolog az volt h Viktor szerkesztőségét át kellet költöztetni Tibi gépére mert az Ő gépe elég silány állapotban volt a zsanérok érdekes deformálodása miatt. Ezután az adatmásolás elhuzodása miatt úgy döntöttünk h amíg az befejeződik megtöltjük az addigra már eléggé üresen kongó bendőnket. Így hát felkapva a burges kinges kupont nekivágtunk a Fórumnak. Idáig amíg eljutottunk eléggé sok első osztályú természeti kincs látványában kincs látványában volt részünk. Ez volt a dolog egyik motivációs bázisa annak a we have to go back eredetű mondatnak amivel indítottam. Rengeteg jó csajt láttunk és a szokásos módon megnéztük őket és közben ökörködtünk annak rendje és módja szerint. Egészséges étvággyal megérkezve a BK-be nekiláttunk a kupon által megvásárolt menünek. Miután jóllakottan még egy kicsit sétálgattunk csak arra döntöttünk h haza kellene menni a gépért és még zárás elött leadni a szervízbe. Így hát busszal haza és gyorsba összekaptuk a cuccot és már indultunk is vissza.

Elöszőr egy ismerős haver kollegával nézettük meg a gépet egy notis boltban majd a szembe lévő Albacomp szervízbe mentünk át. Igazából viszonylag nyugodtan érrkeztünk az üzletbe miután elözőleg azt az infót kaptunk h a hiba benne van a garanciális javításban szóval nem lesz probléma. Ennek ellenére a szervízben elsőre pofátlanul azt vágták az arcunkba h ez már pedig nem javítható garancia keretében. Nah ezért is vol az amiért féltünk mert ezek az Albacompos srácok finoman szólva is köcsögök. Szóval csak nem hagytuk rá és végül nekünk lett igazunk, csak valszeg a kollega megprobált legombolni Rólunk egy kis mellékest. Kifele menet Zsoltit leszállítottuk a buszról :D mert miért ne, de aztán mivel nagy cuccal volt nem tartott velünk a melokeresésben és a fóromus Grid-ezésben azonnal, csak vmikor jóval később csapódott ujra hozzánk. Mivel Tibivel és Viktorral ellentétben még nem vagyok expert a Gridben ezért sajnos nem sikerült a legjobb köridőt produkálnom, de vigasztal az h még egy kis gyakorlással menni fog az hiszen most is csak 4 tizeddel maradtam le. Miután már a saturn is záráshoz készülödött és mi is esedékesnek láttuk a hazafelé indulást a készülödés megkezdése végett szerdtük a sátorfánkat és újfent irány a görgey. Itt elkezdtünk egy kicsit megpihenni a nap folyamán a nagy melegben való rohangálás miatt. Közben pedig előkerültek azok a üvegek is amik még tartalmaztak minden földi jót egy utólagos szülinapi bulihoz.

Miután ezek elfogytak és már az óra állását is kellöen megfelelőnek éreztük ahoz h elinduljunk összekaptuk magunkat és nekivágtunk a Campus Fesztivál által igen hangos debreceni éjszakának. Útunk - mint régi jó szokás - a Kikötő felé vezetett ahol az este előszobája ként egy kis ismerős társasággal sörözgettünk és mulattuk az időt a Tornádó beindulásáig. Amikor elérkezettnek láttuk az időt a szokásos kis séta az út túloldalára. Az este elején még az albiban beszélgetve, 5en fiúk, felmerült bennünk h azért ez így a lányok nélkül eléggé egysíkú este egy bizonyos szempontból. Voltak aggájaink afelöl h nem lesz elég nőnemű az este folyamán. Ez a félelmünk még a Tornádó ajtajában ismételten csak előjött, de aztán gyorsan elhesegettünk ezeket a csúny gondolatokat és belevetettük magunkat a táncoló tömegben. A fellelhető női egyedek száma és minősége igazából sztem mindenki várakozását felülmúlta. Ezek közül jó pár kiemelésre méltó, példának okáért a fekete kis egyberuhában mögöttünk táncoló szőkeség akit Barbi néven ismerhetünk, csakhát sajnos nem csak nekünk tünt fel h mennyire karcol a kicsike, szóval az átlag 5-6 pasi sztem még szolíd becslés is. Ezután volt egy kis csikos ruhás hölgyemén aki a teste után a tánctudásával is eltudott minket kápráztatni. Ennek tetejéba volt még 2 fehér szoknyás is akit már nem csak a tánctudásukat vetették be h a közönség örömére tegyenek hanem az alattuk lévő technika adta minden lehetőséget. Konkrétan csak azt nem láttuk a csajból ami nem volt a látóterünkben, márpedig olyan nemvolt :D. Természetesen voltak rajtuk kívűl még többen is akik megmozgatták a fantáziánkat de mindenkit csak nem lehet megemlíteni. Ezután h az este má szempontból is érdekes legyen, elöszőr Sanyikát sikerült elhagynunk. Nem volt igazából hajlandó válaszolni egyetlen telefonra sem. Úgy döntöttünk h mi Viktorral még maradunk arra az esetre ha esetleg visszajönne a Tornádóba. Tibi és Zsolti azonban egymás támogatását élvezve elindultak haza. Miután már eltelt egy kis idő és mi még mindig nyomtuk és nem feladva kerestük Sanyikát kapok egy telefont, h Tibi megvan-e még. Ez azért is volt érdekes mert ugye Tibi és Zsolti együtt indult haza nélkülem, ennek ellenére Zsoltiban az a tévképzet alakult ki amikor Tibit bealudva a buszmegben hagyta az egyetemnél h én is ott vagyok vele. Hát én gyorsba közöltem vele, h nagyon nem vagyok ott :D. Szóval Zsolti rohanva indult vissaz Tibihez. Mi meg csak fogtuk a fejünket Viktorral h ezek mekkora ökrök :D. Mi még mindig nem láttuk elérkezettnek azt a pillanatot h hazafelé induljunk és az ezután érkező jó zenék meg is erősítettek minket arról h ez jó döntés volt.

Amikor azonban már tényleg elfogyott a "kraft" csak menni kellet, nem volt mese. Közben már Sanyika is reagált az általa intézett 75843954 db nemfogadott hívásra. Mint kiderült - csak h megint egy finom lehelletnyi irónia kerüljön a történetbe - kiderült h Sanyika idő elött hazafelé vette az útját, csak sajnos erről minket elfelejtett informálni. Így hát várván az erősítést egy távolabbi padon vert sátort. Igazából h miért nem egy közelebbin az már rejtély. Hozzánk visszaérve 4:51 percet mutatott az óra amikor Viktortól és Sanyikától végleg búcsút vettem erre az estére és nyugovóra tértem.

Elég komoly kis esténk volt mit ne mondjak. Táncoltunk elég rendesen, sokat is meg jót is de erre már a banda minden tagjának szüksége volt. A hangulat a tetőfogon volt végig a nap folyamán is de az este még ezt is tudta überelni. Az h mi maradt belőlünk és hogyan alakult még a csütörtöki nap, az majd még este egy külön post formájában fog megjelenni. Mivel eddig elég szegényen írtam, most úgy gondolom nem fogom egyetlen postba belezsúfolni ezt a jó sok történést. Szóval este ujabb postal jövök és majd ezt is javítom mert már most arra sincs időm ugyanis éhes vagyok :D és megyek eszem vmit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése