Kattogtak a fogaskerekek

Már megint ott tartunk ahol a part szakad, vagyis igazából sehol. Volt ez a 4 napos kis OFF a srácokkal amikor is mindenki kiszabadult a szeretett, imádott ( most csak azért nem használok idézőjelet mert lehet a többieknél nem aktuális , nálam jelenleg az lenne) családjából és végre szabadon jól érezte magát. Hazatérve sejtettük h szörnyű lesz kibirni a GT Tréningig a dolgokat de nem gondoltam volna h ennyire. Nem történik semmi sem. De tényleg. Egész nap döglök itthon és nem tudok mit kezdeni magammal, sorozatozok és kb ennyi is napi elfoglaltságom erről meg ugye olyan hossza és sokat nem tudok értekezni mert azért mégis csak vmi érdekeset kellene írnom h olvassátok. Majd esetleg ha végig érek a Fringe első évadán akkor összedobok vmi kis kritikát h már volt róla szó korábban.

A kreatív gondolataim amik esetleg a PS-es elfoglaltságot elősegítenék most vmiért nem jönnek, így meg csak szenvedés lenne az egész, kínlódás ami azt eredményezné h kb 20 perc után "kixelném" a fenébe. Vmeik délután azzal töltöttem el az időmet h egy WP-es blogra importáltam át a bejegyzéseket és azokat kellet (az összeset , 130 db bejegyzés ) ujra szerkeszteni a képek miatt , nah az pl remek volt és fincsi csak igazából lehet h semmi értelme nem volt. Az az egy bajom van a WP-vel jelenleg h elég komoly szinten korlátokat szab nekem a blog dizájnját illetően. Alapból adott kb 5 oldalnyi séma amik közül talán 4 db van ami esetleg az elfogadható szintet megüti. Volt 1etlen 1 amire azt mondtam h "te" jó leszel nekem, csak aztán komoly problémákba ütköztem a header beállítást illetően (és sztem olvashattátok már h mennyire ragaszkodom a headeremhez :) ). Mindet persze orvosolható volt azzall h egy kis CSS kódot módosítottunk a sémában, de azért a WP sem hülye, megnézhetem h milyen ha átirom, de ha menteni akarom akkor fizetnem kell a Custom CSS szolgáltatásért. Hát meg a .... azt. Egyébként nagyon bejön az egész kezelőfelület, így a száz akárhány post átszerkesztése után egészen megszoktam, kényelmes, praktikus és sokrétű a dolog. De sajnos ez nem elég nekem, nagyon finnyás vagyok a dizájnt illetően és nem vagyok hajlandó publikussá tenni a dolgot amíg nem tudom vmien formában olyan szintre hozni a oldal kinézetét amire azt mondom h megfelel. Mivel már erre gondoltam korábban rengeteg kész téma van lementve de ugye egyiket sem tudom feltenni mert fizetni kell érte. Ez jól fel is mérgelt aznap.

Aztán ugye h nekem olyan jó legyen sok egyéb gondal is szembesülnöm kell mostanság. Mindent nem akarok részletezni esetleg csak említés szintjén de van ami még arra sem való mert az már azért privátabb dolog annál mint h ország-világgal megosszam. A lényeg a lényeg semmi sem müködik egyszerűen és ezt egyre jobban tapasztalom és h ne legyen elég ez, még fizika fájdalom formájában is kapok ezt-azt. A tegnapi kosarazás olyan jól sikerükt h egy rossz paszba belenyulva megint kiment a vállam. Ami már nállam megszokott, igazából kezd rendszeressé válni a dolog ami sajnos nagyon nem egészséges, de már teljesen kilazult a ball vállam.

Estefelé elég hülye gondolatok és érzések fogtak el, amit igazából nemtudok megfogalmazni vagy leírni, csak azt h mivel kapcsolatban jöttek elő. A gólyatábor közeledtével kicsit úgy érzem magam mint tavaly. Igazából ha belegondolok olyan is a helyzet hiszen tavaly ugye gólyaként vettem részt most pedig csapatvezetőként fogok, ami egy teljesen más nézőpont. Elég sokat várok most ettől több értelemben is bár kicsit parázok attól h nem lesz akkora durranás mint azt várom, de remélem nem jól érzem.
Ezután azon is gondolkodtam h az őszi félévem elég kemény lesz, be kellene hozni a lemaradásokat és komolyabban neki kellene állni a tanulásnak mint az elmúlt tavaszi félévben mert még 1 ilyen karcsú félévet nem szeretnék. Igyekeznem kell mert nem akarok lebőgni és elbúcsúzni az egyetemtől mert kaptam egy teljesen új életet itt, ahova tudok otthonról és a gondjaim elöl menekülni. Ott vannak a barátaim akik meghallgatnak és segítenek és szerencsére ősszel rengeteg régi barátom jön Debrecenbe így mégtöbb fontos ember fog ujra a környezetemben lenni amire nekem szükségem van.

Igazából sejtem h ez nem sok mindenkinek érdekes, ez a sok filózos dolog meg h mik járhatnak a fejemben, de jól esett leírni mert kicsit megkönnyebbültem tőle. Aki pedig közel áll hozzám annyira azt úgyis fogja érdekelni és még utánna is fog kérdezni h ami homályosan van csak itt elfedve az valójában h néz ki. Aki pedig nem, annak ez csak egy érdektelen szöveg lesz amit el sem fog olvasni...

Szédelgős szombat & uncsi vasárnap

Többek között a sok össze-vissza alvásnak is köszönhetően sajnos picit összefolynak a napok ami sajnos megnehezíti egy picit a visszaemlékezést és a blogbejegyzés megírását. A szombat igazából 13 órakor kezdődött meg amikor felkeltünk a nagy hirtelen darálásnak indult O.C. után. Ekkor egy gyors kupaktanácsban megbeszéltük h mégis a lehető legkevesebb pénzből mi az a leglaktatobb kaja amit ki tudunk hozni. Viktorral egy nagy adag tükörtojás mellet döntöttünk. Amíg ők elintézték a vásárlást addig én egy kellemes zuhannyal folytattam a felébredést. A kaja közben futott be Réka is aki kérdezte h néztük e az időmérőt. Mondtam neki h hát az most nekem kicsit kimaradt. Erre fel kiderült h sajnálatos módon súlyos baleset történt és Felipe Massa igen komoly balesetet szenvedett. ( A helyzet komolysága miatt majd sztem erről is értekezek pár szóban. F1-ről úgy sem írtam még itt a blogon pedig szeretem azt is.)

A kaja befejezése és egy újabb epizódnyi O.C. után búcsút vettünk Viktortól és siettünk hozzánk h a beígért konferenciabeszélgetés megtörténhessen. Mégpedig azért volt erre szükség meg az én drága Eszteremnek szülinapja volt és mivel Londonban van jelenleg máshogy nem tudtuk kivitelezni a dolgot. Az este hátralévő részét ezután Rékával töltöttem, aki sajnos a rossz idő miatt nem tudott elmenni a Tankcsapda ( „Csankcsapda” by Zsolti ) koncertre a Campus fesztre. A reggel most sajnos megint csak korán keléssel indult, mint kiderült utólag sajnos feleslegesen. De hát legalább volt időm lecsekkolni azt amivel az elmúlt 2-3 nap alatt picit elmaradtam. Ezután egy kis Forma-1 majd elkezdtem már szedelőzködni és indulni haza. Munka ügyileg sajnos továbbra is gyérül állunk, de azért nem adjuk fel, elvileg tán lesz vmi hétfőn már. Addig is csak hazaugrok pár fontosabb cuccért. Elég fontos lenne, anyagi szempontból h egy olyan kellemes 10 napot legalább tudnánk dolgozni de úgy látom h igazából minden összefogott ellenünk és nekünk ez nem fog sikerülni.

Igyekszem még az este folyamán jelentkezni ugyanis még egy aprópórol mindenképp szót kellene h ejtsek

Hangover

Igazából megint egy kicsit megcsúsztam ezzel a postal is, mint ahogy az elő is fordult már egy párszor. Mindig megfogadom h nem ígérek semmit sem de aztán mégsem jön össze a dolog. Szóval ott maradtak abba az események h mindenki sikeresen hazaért és marhafáradtan ágyba került. Igazából számomra érthetetlen módon Zsolti is meg Tibi is elég korán keltek fel, ami nekem a tegnap este után finoman szólva sem esett jól. Próbáltam volna még visszaaludni, de már kimentem a szememből az álom így már nem ment. Az aktuális állapotunkat igazából legjobban sztem a cím jellemzi. Aki látott minket és a filmet is sztem az felfedezett pár párhuzamot. Nem volt annyira vészes egyébként a dolog sak külsőre tűnt úgy. A fejem fájt de nem a másnaposság miatt, hanem ez olyan másfajta fejfájás volt. Elég nehézzé tette ez még a szimpla létezést is. Mondjuk a viszonylag hűvös szoba és a ventilátor elég sokat javított , de még ígyis bőven az elfogadható szint alatt voltam. Azután ahogy telt az idő én még meg-meg szundítottam, amíg a többiek jártak keltek a lakásban. Lassacskán Zsolti mozis bandája is befutott, ezalatt értem Nórit és Gabit. Mindenki a másik szobába csoportosult mert azt hitték alszom, majd miután kiderült h mégsem és már msn-en is kerestek csak áthívtak már a többiekhez. Igazából csak szenvedés volt a dolog mert eddigre jelentkezett Tibin az h elég korán kelt és nem aludt eleget és punnyadtá vált. Lassacskán a mozis társaság elindult hódító utjára mi pedig Tibivel Viktor érkezését vártuk. Aki hasonlóan hozzánk kicsit belassultan és tompultan érkezett meg. Neki szerencséje volt és aludhatott délig.

Emellett még hatalmas meglepetésünkre, Viktor teljesen magától és saját pénztárcából meglepett minket egy kis ebéddel. Ez egy hatalmas gesztus, amit majd még egy jó darabig fogunk hallani :D, az ebéd pedig teljesen felsőkategóriás volt, 6 darab zsömle és 3 db kis májkrém. Ez volt a nagy hatalmas ebédünk, amit egy kis takarítás után fogyasztottunk el. Azután arra döntöttünk h menni kellene egy kis 7up-ot venni és azt lehetőleg úgy elfogyasztani h egy gyönyörű, hosszú combú szőkeség szolgálja fel nekünk. Ebből sajnos csak annyit sikerült megvalósítani h a 7up lett beszerezve. Ezt pedig 4en szépen, a főtéren ücsörögve be is kortyolgattuk. Előtte ejtettük meg a bevásárlást, amiből majd az esti vacsora készülni fog. Arra gondoltam h mi lenne, ha estére rántottát csinálnék a bandának, aztán vázoltam a szükségleteket és a költségeket és mindenki beleegyezett. Szóval a főtéren való szédelgés után és a jó 20 perces várakozás után a buszra vissza is jutottunk az albérletbe. Itt aztán elkezdődött számomra és Nóri számára – aki csatlakozott hozzám – a nagy vacsorakészítés . Gondoltuk csak jobban járunk ezzel a kis rántottával, mint bármi mással, ami ennyi pénzből kihozható lett volna 5 ember számára. Egyedül annyi akadályba ütköztünk h 2 adagban kellet elkészíteni a cuccot mert egyszerre nem fért bele a serpenyőbe. Ezután volt aki nyugovóra adta fejét és volt aki még egy kicsit böngészgetett illetve hasonló érdekességekkel tette érdekessé az estét.

A másnapi program megint csak viszonylag korán vette kezdetét azzal h ki kellet menni a mi drága Nórink elé az állomásra, mert Ő az egyetlen szabadnapját ránk áldozta. Sajnos Tibi Zsolti és Nóri idő előtt leléptek így csak 3an maradtunk. Mivel volt egy kis blogolni valóm is meg Réka is beugrott így aránylag hamar eltelt a késő délután. Ezután Viktoréknál belekezdtünk a Narancsvidék darálásába. (majd erről hamarosan értékelés is olvasható lesz, hiszen nemsoká végzek az első évaddal.) 8 részt sikerült a magunkévá tenni ezután tértünk nyugovóra negyed 5 tájékán.

We have to go back

Mielőtt vki még netán azt hinné h ezzel ugyancsak arra akarok referálni mint esetleg Viktor, nem. Ez most nem a Lostra utalt, hanem a mi kis társaságunkra. Igazából nem tudtam h mikor fogok bejönni debrecenbe mert ugy terveztem h csak akkor fogok ha majd lesz konkrét melo és tudunk dolgozni. Hamarabb nem akartam bejönni mert azzal csak a pénzünk megy el. De úgy döntöttünk h mivel Viktor szülinapját is meg kell ünnepelni továbbá munkát is kell egyre nagyobb erővel keresni, arra döntöttünk h mégis csak kedd estére - igaz csak korlátozott létszámban - de begyülünk. Én olyan 9 körülre értem be amior már Tibi nagyon várt a peronon :D innen egy kis blicceléssel jutottunk haza. Ezután már csak a többiek érkezését kellet kivárni. Mi addig Tibivel böngészgettünk kajáltunk és beszélgettünk h mi is történt.

A találkozót természetesen nem is lehetett volna máshogy elképzelni mint egy hideg sör társaságában ezért hát célbe vettünk az Objektum nevezetű vendéglátóipari létesítményt. Viktor pár hideg sör mellet elmesélt pár olyan történetet amit addig még nem hallottunk a londoni kintartózkodása kapcsán majd egy kis videó anyag elemzése következett, amit azonban már nem az Obiban ejtettünk meg hanem a jó régen látogatott otthonunkban, mégpedig a kolitéren. Itt meglepődve vettük tudomásul h éppen a nyári egyetem kapcsán egy kellemes hangulatú kis sátor van felállitva hátul. Itt hangulatos fény és house zene teszi megnyugtatóan harmonikussá a kényelmes kis fotelban való elnyujtozást. Annyira nem akartunk sokára hagyni most az estét mert ugye nem most akartunk minden puskaport ellőni, hanem hagyni akartunk későbbre is. Így aztán hazafelé vettük az irányt.

A másnapra terveztünk jópár dolgot amit szépen sorjában el is kedztünk végrehajtani. Az elsődolog az volt h Viktor szerkesztőségét át kellet költöztetni Tibi gépére mert az Ő gépe elég silány állapotban volt a zsanérok érdekes deformálodása miatt. Ezután az adatmásolás elhuzodása miatt úgy döntöttünk h amíg az befejeződik megtöltjük az addigra már eléggé üresen kongó bendőnket. Így hát felkapva a burges kinges kupont nekivágtunk a Fórumnak. Idáig amíg eljutottunk eléggé sok első osztályú természeti kincs látványában kincs látványában volt részünk. Ez volt a dolog egyik motivációs bázisa annak a we have to go back eredetű mondatnak amivel indítottam. Rengeteg jó csajt láttunk és a szokásos módon megnéztük őket és közben ökörködtünk annak rendje és módja szerint. Egészséges étvággyal megérkezve a BK-be nekiláttunk a kupon által megvásárolt menünek. Miután jóllakottan még egy kicsit sétálgattunk csak arra döntöttünk h haza kellene menni a gépért és még zárás elött leadni a szervízbe. Így hát busszal haza és gyorsba összekaptuk a cuccot és már indultunk is vissza.

Elöszőr egy ismerős haver kollegával nézettük meg a gépet egy notis boltban majd a szembe lévő Albacomp szervízbe mentünk át. Igazából viszonylag nyugodtan érrkeztünk az üzletbe miután elözőleg azt az infót kaptunk h a hiba benne van a garanciális javításban szóval nem lesz probléma. Ennek ellenére a szervízben elsőre pofátlanul azt vágták az arcunkba h ez már pedig nem javítható garancia keretében. Nah ezért is vol az amiért féltünk mert ezek az Albacompos srácok finoman szólva is köcsögök. Szóval csak nem hagytuk rá és végül nekünk lett igazunk, csak valszeg a kollega megprobált legombolni Rólunk egy kis mellékest. Kifele menet Zsoltit leszállítottuk a buszról :D mert miért ne, de aztán mivel nagy cuccal volt nem tartott velünk a melokeresésben és a fóromus Grid-ezésben azonnal, csak vmikor jóval később csapódott ujra hozzánk. Mivel Tibivel és Viktorral ellentétben még nem vagyok expert a Gridben ezért sajnos nem sikerült a legjobb köridőt produkálnom, de vigasztal az h még egy kis gyakorlással menni fog az hiszen most is csak 4 tizeddel maradtam le. Miután már a saturn is záráshoz készülödött és mi is esedékesnek láttuk a hazafelé indulást a készülödés megkezdése végett szerdtük a sátorfánkat és újfent irány a görgey. Itt elkezdtünk egy kicsit megpihenni a nap folyamán a nagy melegben való rohangálás miatt. Közben pedig előkerültek azok a üvegek is amik még tartalmaztak minden földi jót egy utólagos szülinapi bulihoz.

Miután ezek elfogytak és már az óra állását is kellöen megfelelőnek éreztük ahoz h elinduljunk összekaptuk magunkat és nekivágtunk a Campus Fesztivál által igen hangos debreceni éjszakának. Útunk - mint régi jó szokás - a Kikötő felé vezetett ahol az este előszobája ként egy kis ismerős társasággal sörözgettünk és mulattuk az időt a Tornádó beindulásáig. Amikor elérkezettnek láttuk az időt a szokásos kis séta az út túloldalára. Az este elején még az albiban beszélgetve, 5en fiúk, felmerült bennünk h azért ez így a lányok nélkül eléggé egysíkú este egy bizonyos szempontból. Voltak aggájaink afelöl h nem lesz elég nőnemű az este folyamán. Ez a félelmünk még a Tornádó ajtajában ismételten csak előjött, de aztán gyorsan elhesegettünk ezeket a csúny gondolatokat és belevetettük magunkat a táncoló tömegben. A fellelhető női egyedek száma és minősége igazából sztem mindenki várakozását felülmúlta. Ezek közül jó pár kiemelésre méltó, példának okáért a fekete kis egyberuhában mögöttünk táncoló szőkeség akit Barbi néven ismerhetünk, csakhát sajnos nem csak nekünk tünt fel h mennyire karcol a kicsike, szóval az átlag 5-6 pasi sztem még szolíd becslés is. Ezután volt egy kis csikos ruhás hölgyemén aki a teste után a tánctudásával is eltudott minket kápráztatni. Ennek tetejéba volt még 2 fehér szoknyás is akit már nem csak a tánctudásukat vetették be h a közönség örömére tegyenek hanem az alattuk lévő technika adta minden lehetőséget. Konkrétan csak azt nem láttuk a csajból ami nem volt a látóterünkben, márpedig olyan nemvolt :D. Természetesen voltak rajtuk kívűl még többen is akik megmozgatták a fantáziánkat de mindenkit csak nem lehet megemlíteni. Ezután h az este má szempontból is érdekes legyen, elöszőr Sanyikát sikerült elhagynunk. Nem volt igazából hajlandó válaszolni egyetlen telefonra sem. Úgy döntöttünk h mi Viktorral még maradunk arra az esetre ha esetleg visszajönne a Tornádóba. Tibi és Zsolti azonban egymás támogatását élvezve elindultak haza. Miután már eltelt egy kis idő és mi még mindig nyomtuk és nem feladva kerestük Sanyikát kapok egy telefont, h Tibi megvan-e még. Ez azért is volt érdekes mert ugye Tibi és Zsolti együtt indult haza nélkülem, ennek ellenére Zsoltiban az a tévképzet alakult ki amikor Tibit bealudva a buszmegben hagyta az egyetemnél h én is ott vagyok vele. Hát én gyorsba közöltem vele, h nagyon nem vagyok ott :D. Szóval Zsolti rohanva indult vissaz Tibihez. Mi meg csak fogtuk a fejünket Viktorral h ezek mekkora ökrök :D. Mi még mindig nem láttuk elérkezettnek azt a pillanatot h hazafelé induljunk és az ezután érkező jó zenék meg is erősítettek minket arról h ez jó döntés volt.

Amikor azonban már tényleg elfogyott a "kraft" csak menni kellet, nem volt mese. Közben már Sanyika is reagált az általa intézett 75843954 db nemfogadott hívásra. Mint kiderült - csak h megint egy finom lehelletnyi irónia kerüljön a történetbe - kiderült h Sanyika idő elött hazafelé vette az útját, csak sajnos erről minket elfelejtett informálni. Így hát várván az erősítést egy távolabbi padon vert sátort. Igazából h miért nem egy közelebbin az már rejtély. Hozzánk visszaérve 4:51 percet mutatott az óra amikor Viktortól és Sanyikától végleg búcsút vettem erre az estére és nyugovóra tértem.

Elég komoly kis esténk volt mit ne mondjak. Táncoltunk elég rendesen, sokat is meg jót is de erre már a banda minden tagjának szüksége volt. A hangulat a tetőfogon volt végig a nap folyamán is de az este még ezt is tudta überelni. Az h mi maradt belőlünk és hogyan alakult még a csütörtöki nap, az majd még este egy külön post formájában fog megjelenni. Mivel eddig elég szegényen írtam, most úgy gondolom nem fogom egyetlen postba belezsúfolni ezt a jó sok történést. Szóval este ujabb postal jövök és majd ezt is javítom mert már most arra sincs időm ugyanis éhes vagyok :D és megyek eszem vmit.

Szorgalmi időszakra jellemző mozgalmasság

Így egy kis teszt után úgy gondoltam akkor az elmúlt pár nap eseményeiről is összedobok már vmit mert még a végén azt hiszitek h nem történt velem semmi. Mivel Debrecenben voltam megint 3 napot így azért csak történt ez az. Vasárnap este egy kis kosarazás után vonatra pattanva érkeztem meg az albimba. Érdekes volt h míg itthon este egy lélek nincs az utcán addig 22 órakor debiben még eléggé életben vannak a népek. Egy kis elmélkedés a buszon majd az albiban unatkozás msn-ezés közben, majd pedig következett az alvás. Megint nem tudtam annyit aludni a hétfői indexleadás és rohangálás miatt amennyit terveztem és kellet volna.

A hétfő viszonylagos koránkeléssel úgy indult hogy miután összeszedtem magam szépen leadtam a saját indexemet a kémiában, majd a remek időre való tekintettel és hangulatom hiánya révén a 24es busz segítségét vettem igénybe h kijussak a közgázra. Itt mostmár lényegesen gördülékenyebben mentek a dolgok mint multkor, Nóri és Csuti indexe szépen leadásra került, már kezdtem boldog is lenni h végre ezektől is megszabadulok minden gond nélkül. Na itt kiabáltam el a dolgot magamban. Ugyanis a drágalátos kollega - akit én nem is ismerek, Nórira bizta az indexét Nóri pedig az Ővével együtt azt is rám - nem iratta be a gazdmat 2. jegyét így a csajszi közölte velem h így nem tudja átvenni az indexet, de ekkor meg ekkor be tudom iratni még a jegyet. Hát meg nagy bü.... . Szal nem. Szenvedtem eleget már vele. Jó, kis szusszanás után felhivtam Nórit h az övéké rendben szépen le van adva ezzel most akkor mégis mit csináljak. Arra jutottunk h kaptam egy számot amin a gyereket elérem és majd lesz ami lesz. Egy tömör és lényegretörö sms formájában közöltem vele h mi a szitu és h én innen nem fogok tovább szórakozni a dologgal, találjunk vmi megoldást. Mondta h egy ismerőse jön nemsoká a közgázra és majd neki adjam oda. Jó mondom ez nekem teljesen megfelel, mivel közben uton voltam visszafelé a békástóhoz, ide beszéltem meg a meetinget. Itt kb egy szolid 40 percnyi várakozás után megtörtént az átadás és végre megszabadultam ettől a kurva nyügtől. Ezután jött az sms h mivel is tartozik, hát mondom ha már ennyit szenvedtem vele akkor minimum 2-3 jó hideg Heinekken kelleni fog h egálban legyünk.

Miután megszabadultam mindentől és minden tehertől, Rékát is megtalálva a kémia elött, elindultunk hozzánk megint csak vmi kaja és időtöltés céljából. Sajnos csak fél 3ig marad mert utánna mennie kellet az ügyes bajos dolgokat intézni. Szóval egyedűl maradtam a nap hátra lévő részére, de Viktor Worms-ös bejegyzése teljesen felélesztette bennem a régi emlékeket. Így a nagy nosztalgia közepette gyorsan előástam vhonnan egy Armageddon kiadást. Azután az este hátra lévő része ezzel is telt el. Majd miután abbahagytam egy kis Rejtély került terítékre. Egy elég hosszú és megint csak járkálos nap után megérdemeltem hajtottam nyugovóra fejem.

Kedd reggel Tibi meglehetősen ügyesen és halkan érkezett meg az albiba csak apró mocorgásra lettem figyelmes, majd mivel már félig úgyis ébren voltam fel is kelltem. A mai napra is voltak terveink mivel el kellet intézni a GT befizetését. Miután Réka is megjött mert volt egy szabad napja és úgy döntöttünk azt együtt töltjük el. Mielött elmentünk volna ügyintézni még én és Tibi egy vérre menő Worms csatát lenyomtunk ami igazságos 2-2 vel végződött. Ezután irány a kémia h felvegyük a befizetésekhez szükséges kp-t. Itt elég nagy korlátokba ütköztünk amikor Tibi szegény elfelejtette a pin kódját a kártyájához és 2 probálkozás után sem akart beugrani. Így maradt az h megprobálta ügyintézőn keresztül. Ez már sikerrel járt mint ahogy a számlájának a lenullázása is ezen folyamat után. Átsétáltunk a HöK-höz a 8kilót ott fizettük be majd irány a posta h a 20 kilósat is befizessük csekken. Minden szép egyszerű és nyugodt lenne ha nem lenne mindig vmi ami bekavar, ez általában meglepő módon mindig Viktorhoz köthető :D :D ( ne vedd a szívedre :D ). Ugye mivel nincs itthon az ügyeket nem tudja elintézni így azt helyette Tibi teszi meg és most ebbe én is bekapcsolodtam. Ugye a csekken amit befizetsz meg kell adni a címedet, nah már most mi nem tudjuk fejből Viktor pontos lakcímét. Több féle módon probáltunk az információhoz hozzájutni de nem sikerült. Így hát megkérdeztük a nőt h elég-e a város magában amire azt kaptuk h elég, jó remek akkor úgy marad :D . Kifelé menet még beszéltük h azért Viktor is igen tehetséges ami a leleményes létfenntartást jelenti :D Tibi pénzéből fizeti be a GT-t az Én pénzemből repül haza :D . Nah jó persze ezek olyan dolgok amit abszolút semmit sem számítanak mielőtt vki félreértene, engem a pénz itt ezen szituációkban amikor egy baráton kell segíteni és tudok is akkor annyira nem érdekel h az hallatlan :D. Szóval ez amolyan vicces piszkálodás csak. Ezért is vetetttük fel Tibivel Viktornak h van egy közös jelöltünk arra h ki veszi majd nekünk a következő tanév alatt a sört :D. Miután elintéztük az ügyes bajos dolgokat egy kicsit hűsűltünk a szökőkútnál majd hazafelé h onnan elinduljunk kajálni. A mekiben a csodás kuponoknak köszönhetően telezabáltuk magunkat és egy belső segítségnek köszönhetően még kaptunk 2 teljes lappal :P :D. Aztán még átmentem a plázába h végre 8 hét után a garanciás cipőmről kapjak vmi hírt. Vissza nem küldték és mivel szabin volt az üzletvezető egy jó 10 percébe került mire előásta a emailt melyben benne volt a válasz, és az h igen tényleg nem én csesztem szét a csukámat hanem szar volt a varrás/ragasztás. Így hát ugyanannyiért választhattam egy másikat.

ezt a cipőmet cseréltem le

Egy ilyenre

Szóval miután ez megvolt átmentünk a Fórumba egy kicsit Grid-ezni meg maszíroztatni. Mivel Réka unatkozott, így Tibi Bogi elé indult, mi pedig vissza az albiba. Egy olyan másfél órára utánnunk megérkezett Tibi és Bogi is majd Zsolti is befutott. Vele még megejtettünk egy csokis "séket" a füredi úti mekiben. Oda vissza jót sétáltunk és láttunk ám lélegzetelállító dolgokat :D :D :D. Estére ugye felköszöntöttünk egy közös online skype konferencia besz. formájában Viktort .Innen is még1szer nagyon boldogszülinapot. Az ünneplés természetesen nem fog elmaradni, remélhetőleg 1 literes kiadásban a jó öreg sétáló jani is besétál majd hozzánk.
Ezután ugye már csak az alvás volt hátra amit még a szomszéd több elötti ramazuli kicsit megszakított.
A szerdai vagyis a mai napom a saját hülyeségem miatt nagyon fárasztóra sikeredett nem is részletezem mert tényleg hülyének néznétek érte:D de az is vagyok nah :D. Leírni már nem is akarom meg izgalom nem is volt benne :P :D. Fél 2 hazaértem és olyan sebességgel pusztítottam el az itthon frissen készített csirkeszárnyat h Anyu meg is kérdezte h fiam te azóta nem is ettél h elmentél itthonról ? :D . Majd ugye itt vagyok most (23:53) és írok, és nemsoká jön még egy kis meglepi is.
Szal ennyi történt így pár nap alatt, ha nem itthon vagyok akkor egészen zajlanak az események, mert nem haggyuk h ne úgy legyen :)

"Év végi" leltár

Nah most nagyon friss vagyok így hajnali 1:24 kor :D jót tett az a kis alvás :D. Úgy döntöttem itt a telomon a képeket szortírozva h az év folyamán fotózótt kocsikból egy kis gyors összeállításban megemlékeznék. Láttunk sokféle és igen gyönyörű autókat. Volt akire úgy kellet vadászni h le tudjuk fotózni. Volt aki meg csak úgy megjelent és kínálta magát. Nah de elég a szövegből volt eddig elég :D. Lássuk a kocsikat.

Hát most így ezeket találtam, volt még egy nagyon durca matt festésű Porsche is amit szerencsére több alkalommal is sikerült szemügyre venni. Egyszer pedig egy csodás alkalommal egy piroska (vagy talán narancs) társaságában parkoltak. Sajnos azt én élőben nem láttam :( De Viktor megörökítette a szifonnal. Szóval majd ha olvasod ezt , akkor majd ha tudok küld már el nekem azokat a képeket :D. Nah ennyit most a kocsikról és sztem mára blogolásról is. Holnap kezdődik A Rejtély nézése :P :D

"Fergeteges" péntek

Hát a mai napom az vmi haláli szar volt. Gondoltam h nem lesz egy diadalmenet egyedül kimenni a közgázra és beiratni a jegyeket de a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna h "ennyire fogom élvezni". Felkeltem reggel és kellemes kis zuhany után szépen összeszedtem magam és elindultam, az akkor még kellemes időben. A séta az kb addig tartott mint számoltam, most úgy gondoltam a franc nem fog fizetni a buszért, inkább sétálok, hát igaz így majdnem egy óra volt mire kiértem de nem érdekelt. 10 óra előtt 20 percel érkeztem meg az említett létesítménybe. A termet egyszerűen és könnyen meg is találtam, nem volt semmi gond a dolog ezen részével. Azzal viszont volt, h bár csak 10-től lett volna a jegybeíratás, már ekkor voltak vagy 60-an akik várakoztak. Nah akkor éreztem h ez nekem kurva élvezetes móka lesz kurva egyedül. Nem ismertem senkit mert ugye én nem járok a közgázra. Voltak elég jó 3sok , de most még ez sem tudta feldobni a kedvem mert azért csunyák is voltak eléggé bőven és azok még pofátlanul durakodtak is, akkor meg még az is h az utánnam egy órával érkező odaadja az indexét az előttem állonak és a gyerek 10 indexel megy be és egy hét mire végez, nah az már kurvára felbaszott. Természetesen mi is mindig ezt csináljuk mert a kémiaiban amikor a sajátunkat kell leadni mindig ismerünk vkit és mi is ezt szoktuk tenni ha nagy a sor, de itt egy lélek nem volt aki ismerős lehetett volna. Amikor nagy nehezen másfél óra után bejutottam h beírassam a jegyet Nórinak és Csutinak, a csaj még beszól nekem h azért ha másnak iratok be jegyet jó lenne ha megkérdeznem h hogyan sikerült nekik. Nem akartam már neki mondani neked meg vmi értelmesebb módon kellene ezt a kurvaj egybeiratást megoldanod. Lusta vagy több időt rászánni ezért egy órában baszol ki mindenkivel egyszerre. Szóval nem kis küzdelmek árán megszabadultam innnes és rohadt ideges is voltam. Főleg Tibire és Zsoltira, h faszán egyedül kellet itt várnom és csak néztem ki a fejemből... elég pipa voltam. Azt hittem ezek után h mostmár csak leadom az indexeket és véget is ér ez a szörnyű nap.

Sajnos sikeresen elfelejtettem h ez nem így müködik nálam. Köszönhetően a sok köcsögnek fenn, a TO bezárt, amikor odamegyek éppen jön ki a csaj h most megy el enni meg mittomé mert h menynit dolgozott, (gondolom egyébként) és már nem veszi át az indexet, jöjjek vissza fél 2 után. Én igazából akkorra már otthon akartam lenni de nem baj, mondom nem lehetne gyorsba megoldani, errefel nem Ő megy enni, hát akkor menjél de vmi cián tabletta legyen a menüben. Hát itt elpattant egy pár ér az agyamban. Vártam egy csomót és nem tudtam leadni az indexeket, a végére már a fejem is befájfult és kurva éhes is voltam. Mérgemben és magányomban elindultam szépen visszafelé és közben fullon üvöltött a fülemben egy bari mix. Ki gondolta volna h egy , a füledbe üvöltő "Lokkó , Lokkó " milyen megnyugtató tud lenni. Útközben visszafelé az 5 holdas pagonynál egy igen dekorativ kis csajszi árulgatott minden finomságot jól meg is néztem a kiszívemet (itt láttam először de a nap folyamán sajnos/szerencsére nem utoljára). A békástónál járva hívott Rékám h végzett sikeresen Végh Lacival és h nemsoká érkezik a Bodegához. Mondom akkor addig ledobom magam a Speedynél. Szerencsére belebotlottam Zsófiba és Katinkába akik legalább hoztak egy kis színt az addig annyira élvezetes délelőttömbe. Aztán Réka befutott és egy kis üldögélés után elmentünk hozzám enni vmit. A kaja után mindnekinek akadt még dolga, nekem vissza kellet menni a közgázra, neki pedig haza kellett sietnie. Nah aztán megint a kellemes kis séta ki a közgázra a baszott fejfájással, aztán h még poén legyen a dolog nem is voltak ott a TO-n szal nem is tudtam leadni az indexeket szal potyára jöttem ki. Nagyon örültem megint csak, ezek a kis apróságot úgy bearanyozták a napom (remélem mindenki érzi azt a töménytelen mennyiségű cinizmust ami ebből most árad). Ezután hazafelé még a telefonom is lemerült szal már a zene sem szólt, így kellet a hazaút nagy részét megtennem. Időm az nem volt sok, szal gyorsan összedobtam a cuccaimat és elindultam a buszhoz.

Nem voltam vmi jól, nagyon lüktetett a fejem, de amikor a 3. megállónál felszállt az a két csaj, egy pillanatra nem volt semmi bajom :D. Az a barna vmi eszméletlen jól nézett ki és a szőke barátnője is igen dekoratív volt. Szerencsére elég sokáig utaztak és ültek velem szembe így jól megnézhettem őket :D . Azt hittem innen már csak egy csöndes és unalmas utam lesz hazafelé de tévedtem. Elsőre egy kellemes meglepetésként Ágiba botlottam bele aki nagyon örült nekem és én is neki. Beszélgettünk egy kicsit amíg nem jött meg a vonat aztán jött a "könnyes búcsú". A vonatom meg mostmár a kellemetlen meglepetések. A vonaton egy fülkébe ült velem 2 nő. Az egyik egy öreg olyan jó 70 éves néni volt a másik meg a lánya. Mind a 2en eléggé vidékiek voltak, közvetlenek ugyanakkor elég furcsa hatásuk volt. Normális esetben nem hat meg a dolog, de amikor elkezdtek ott nekem ilyen meg olyan dolgokat mesélni, meg mondták h majd jó lenne leadni a csomagjukat amikor leszállnak mer ugye nembirják. Ez persze természetesen nem tétel ezzel nem is lett volna gond ha ezután nem kezdtek volna el kommunikálni velem. Abszolút nem voltam formában ehez probáltam csak illedelemesen minimál módon reagálni hátha megunják. Így is történt, aztán amíg nem kellet őket ledobni aludtam egy kicsit. Hazaérve tudatosult bennem h motorostalálkozó van a városban, aminek megint csak nem örülök mert így a holnapra tervezett strandolás offolva lesz és még a városban garázdálkodó sok részeg motorost is el kell majd viselni.

Nah így mindent egybevéve elég egy pocsék napon vagyok túl amit sztem a hangnemből érezni is lehet. Hazaérve egy kis örömöm még volt egy nagy tál milánói formájában. Legalább a kaja még mindig finom.

Elöszőr nem jó Debrecenben

Hát akkor kicsit távolról kezdjünk neki a mesélésnek. A tegnap délelötti eseményekről még adtam információt most akkor úgy vélem ami ezután történt azt nagy nyugodsággal megint csak elétek tárhatom. Az pizza amit említettem meg is érkezett és nagyon finom is volt azonban a post amit ígértem utánna azért maradt el mert úgy döntött a kis lakóegyesületünk h még egy filmbe belevágunk.

Ez pedig a Transformers első része. De nem ám akármilyen , hanem az 1080p-s változat :) 18 giga tömény látványorigia :). Nóri még nem látta a filmet mi már Zsoltival többször is szal azért csöndbe kellet maradni h a legjobb poénokat le ne löjjük. A film így ilyen minőségben sokkal nagyobb élvezetet nyújt mint egyébként. Annyi volt a gond, h az a sok szenvedés mire rá tudtuk venni Tibi szeretett kis drágaságát h lejátsza, nah az már egy külön story, de mint észrevettétek csak sikerült. Szóval a filmnek egyedül annyi vont le picit az élvezeti értékéből ( és ez sem a film hibája volt ) az pedig h elég halk volt. Nem sikerült semmilyen megoldással sem több hangerőt kicsikarni a vasból. A film alatt ugye megint csak voltak olyan jelenetek amikor mi fiúk elaléltan sóhajtoztunk Foxi láttán, megvolt ugye a pucsítós autószerelés, a lágy mellek finom ringadozása futás közben :D ahh ilyen minőségben kibaszott jó. Már csak egy 120 cm-es led tv kellet volna a teljes élvezethez. Miután véget ért a film már csak azt kellet kitalálnunk h mit csinálunk most. Nemsokkal ezután befutott egy elég rossz hír a Londoniaktól ami egyből egy közös videóbeszélgetést igényelt Skype-n. Miután a dolgok komoly és fontos részét nagyjából megbeszéltünk ökörködtünk még egy sort, h mégis mihez kellene kezdenünk h legyen munkánk. Viktor agyament ötleteinek egyike h palackozott fröccsöt kellene árulnunk vagy pedig a Sanyika által óvszernek titulált "hagyományos londoni brekfaszt"-ot kellene árusítani. :D Jobbnál jobb ötletek mint ne mondjak :D. Ezután jött az h kiugrottunk még Tibivel és Zsoltival két sörre az Objektumba mert milyen már az h egy meleg nyári estén az kimarad. A pangás elég nagy volt, de a hideg sör eszméletlen jól esett. Ezután még hazafelé egy kis virslit vettünk vacsira amit seperc alatt el is pusztítottunk otthon. Ezt egy kis South Park majd alvás követte.
Másnap kicsit nyügösen kelltem megint csak és még morcosabban vettem tudomásul h Tibi már cuccol és lassan indul hazafelé. Mondom ez azért nem lesz így jó mert arról volt szó h mihelyst pontosabb információkkal rendelkezünk arról h Nórinak mikor kell beiratni az utolsó jegyét az indexbe közösen nekivágunk a közgáznak mert ugye Tibi ott jobban otthon van mint Én. Őszintén szólva én kurvára nem vagyok otthon a közgázon, összesen eddig egyszer voltam ott akkor is csak Nórit kísértem. Szóval nem tudom mi holvan. Tibi ezt egy igen brilliáns "tervel" hidalta át.


Eme térképpel próbálta nekem, mint járatlan embernek megmutatni h merre is kell menni. Igazából annyira most nem értékelem ezt a humort mert miután Zsolti hazajött a sikeresen abszolvált VIR vizsgályáról közölte velem h Ő sem marad sokáig, nemsokára indulni fog haza. Nah itt picit kurvára kibaszottul mérges lettem. Utálok egyedül lenni, most meg direkt beszéltük h nekem ezt még el kell intézni pénteken erre itthagynak egyedül :S :( hát mit ne mondjak marha élvezetes egyedül ülni egy lakásban és dögleni a gép előtt. Elég mérges vagyok most ezért igazából de mind1. Zsolti érkezése elött még a mi kis 4. lakóközösségi tagunk is befutott. Nórinak sajnos nem sikerült a vizsgálya ezért hazaérve gyorsan neki is esett egy halom mosatlannak. Majd úgy döntöttünk h nézünk vmi filmet.

Ez a film pedig A csajok háborúja. Aranyos film sztem . Jókat lehet rajta kacagni, és néhol arcpirító dolgok is előkerülnek. Alapvetően ez egy csajos film sztem, de fogyasztható. Az alapstory lényegében az h két kislány egyszer egy csodaszép esküvőt lát egy New Yorki hotelben és elhatározzák h majd ott fogják ők is megtartani a sajátjukat ugyanugy júniusban. Minden apró kis részletet elterveznek és megálmodnak a maguk módján. Aztán eltelik 20 év és már mind a 2 hölgyemény elérkezik oda h mennyasszonnyá válik. Az elején semmi probléma nem fenyeget, mind a 2 hölgynek sikerül időpontot taláni, az egyik június elején a másik pedig a végén. Mindenki boldog és örül. Azonban nemsoká kiderül h a szerencsétlen titkárnő miatt elkeveredtek a dolgok és az előre megígért 2 időpont egyike alkalmatlanná vált. Így hát jön a konfliktus helyzet vkinek engednie kellene és feladni az életen át várva várt álomesküvőt a másikért. Azonban különböző furcsa események és kibontakozó ellentétek miatt senki sem enged így megindul a hábórú a 2 esküvő között. Mind a 2en ott raknak keresztbe a másiknak ahol csak tudnak (tipikus nők) így nem kis bonyodalmakat okozva az amugyis nyugalmas és idegkímélő esküvőszervezés közepette. A végén ugye kishíjján teljes a katasztrófa, de csak happy end lesz.
Miután teljesen egyedül maradtam és h vmivel mégis csak lekössem magam az ujonnan letöltött South Park részeket kezdtem el nézni de mint kiderült ezek nagyrészét is láttam már a magyar MTV-n szal annyira igazából ez sem kötött le. Miután se kézpénzem sem pedig kajám és innivalón nem volt úgy döntöttem elsőnek megcélzom a kémiai épületet majd azután pedig egy gyros tállal csillapítom addigra már igencsak elharapódzott éhségemet. Miközben a nagyon finom délutáni ebédemet fogyasztottam azt hallgattam ahogy a melettem lévő asztalnál 3, 60 év körüli néni 3 sör mellet ( !!?? ) milyen kedélyesen és vidáman elcseverészett különböző dolgokról. Néha még fel is kaptam a fejem h mikről nem beszélnek. Őszintén szólva nem volt egyedül - ennek ellenére sem - vmi nagy élmény a délutánom. A kellemes debreceni napsütésben egyedül sétáltam a gondolataimmal és bari mixeimmel.
Hazafelé sétálva gondoltam csak megörökítek már vmit h tudjam szinesíteni a postot képekkel is, most így visszanézve sztem elég jól sikerült az elképzelés, mert igen sok képpel tudtam tarkiíani és ezáltanúl vmien módon tagolni is a mondandómat. Most is éppen egyedül ülök a laptoppal az ölemben és írkálgatok itt nagy magányomban, jobb dolgom úgy sincs tehát csinálok Nektek olvasnivalót :). Lehet szét kellet volna szedni 2 külön postra ezt az egyet, de már így marad. Estére még vmi filmezést vagy sorozatozást beiktatok aztán a holnapi nap folyamán véghez viszem a rámbízott feladatokat majd hazafelé veszem útam. A közgázos kis kirándulásról és a napi járás-kelésről majd otthonról egy kis szösszenet formájában írni fogok ;)

Ujra Debrecenben

A tegnapi nap folyamán mivel muszály voltam még amiatt az átkozott adszerk miatt bejönni debibe vizsgázni megint csak vonatra kellet szállni h újra debrecen utcáit taposhassam. A buszon ülve ahogy néztem kifelé az utcára érdekes érzés fogott el. Mintha hazajöttem volna :D igazából ez így is van mert valamilyen szinten csak otthon vagyok már itt az elmúlt egy év után amit itt eltöltöttem. Jó volt újra látni a már megszokott, debreceni utcákat. Nah meg persze azt a rengeteg csinos lányt az utcán, nah hát velük nem lehet betelni :D Otthon valahogy nem nagyon fogad ilyen szép látvány az utcára kilépve. (ez talán magyarázható azzal, h ahol én lakom az egy tizedakkor város mint Debrecen) Nah aztán ugye megérkeztem az új és mostmár állandó albimba, a görgey útra. Mivel már Ferike majdnem teljesen kiköltözött így a cuccaim egy része már bekerült a szekrénybe vagy éppen a megfelelő helyére a konyhában és a fürdőben. Ezután kisvártata eszünkbe jutott, h kaptunk mi egy olyan értesítést h néhány ismerös egy kis szalonnasütést tervez estefelé. Egy rövid telefon beszélgetés után meg is lett beszélve, h mi is csatlakozunk hozzájuk, összeszedtünk pár dolgot és elindultunk a főépület és a Koli Market irányába. Ugy gondoltuk h a kis szalonnasütés közepette mégis csak kellene nekünk vmi alkohol származék, és arra gondoltunk, h pár üveg pezsgő elég is lesz. Azonban a sors és Pisti közbeszólt. A KoliMarketünk vmiért zárva volt így elmaradt a pezsgő. A főépület elött volt a gyülekező, itt mindenki nagyon örült a másiknak, teljesen elérzékenyülten borultunk egymás nyakába :D :D A mi Dórink nem is tudta szavakba önteni mennyire hiányoztunk neki ( remélem elolvasod Te is Dórikám :D ).

Kisvártatva befutott az utolsó ember is akire vártunk így elindulhattunk a célállomás felé. Útközben h azért csak ne maradjunk szomjan beugrottunk a Klinikáknál található non-stopba, ahol egy kellemes vicces történettel lettünk gazdagabbak :D. A csapatunk hölgy tagja ( a nevét a diszkréció miatt mégsem írnám le :P :D) fizetés közben sikeresen bebizonyította h minden lehetőségre felvan készülve és ha kell akkor megfelelő védelemmel van ellátva :D :D. Ezután mostmár tényleg a "táborhelyet" vettük célba. Miután a banda tapasztaltabb "ultimate survivor"-ön edződött része elment fát gyüjteni mi maradtunk az asztalnál és poénkodtunk meg iszogattunk. A tűzcsiholás után jöhetett a szalonna helyet kéznél lévő virsli sütés, Bé remek nyársat csinált az egyik galyból amivel aztán én is megsütögettem szépen a csomag virslimet. Tibi probált volna a mi kis kacér Dórinknak segíteni a botfaragásban de hát nem állt a legjobban a kezében a dolog amit Dóri egy kiábrándult pillantással nyugtázott. Mi persze csak röhögtünk Tibin Zsoltival. Minél jobban próbálta kihegyezni a nyársat annál rövidebb lett. Miután végeztünk a kajával és a Dórival való kacérkodással továbbá a pusziáradattal úgy döntöttünk ideje hazafelé venni az utunkat. Még hazafelé menet egy hideg Arany Ászokat elfogyasztottunk az Objektumban és közben kitárgyaltuk az élőben adott Jaco temetéséről alkotott véleményünket. Itthon még egy gyors zuhany után hajtottam nyugovóra a fejem.

A mai reggel kicsit kellemetlenül indult, nem aludtam vmi jól az este, igazából nem tudom miért. Így kicsit nyügösen szürcsölgettem el a reggeli kávém, és közben tudatósítottam magamban h még a 10től esedékes adszerket bírjam már ki vhogy. A vizsga letudva, felemás érzésekkel a végén, sztem nem lesz meg de már nem is érdekel, alig vártam h leadhassam a papírt és megszabaduljak a tehertől. Ezek után már csak az index leadása maradt hátra és akkor jóleszek.
A délután eddig azzal telt h egy elég közepes filmet megnéztünk aminek az alapötlete bíztatóan hangzott azonbam a megvalósítás nem a legjobbra sikerült. A film a Tintaszív címet viseli, igazából nem gondolom h megérné, h ennél többet írjak róla aki kiváncsi rá nézze meg de sztem csalódni fog. Mára még konkrét programunk nincs , de vmit kellene csinálni mert ez az itthon döglés nem állapot. Most jelenleg a pizzámra várok és mihelyst megérkezik feltöltődöm kicsit és sztem ezt egy újabb post formájában fogom levezetni.

Csütörtököt mondok...

Nah hát a tegnap esti/délutáni postban arról volt szó h majd este lesz egy kis Kikötő. Ez így is lett de mivel nem olyan egyszerűen és unalmasan telt az este mint mi azt gondoltuk ezért mindenféle képpen megérdemel a dolog egy postot. Úgy indult a dolog ugyebár h Zsoltival a nyakamba vettem Debrecent és nekivágtunk utunknak amely amely normál esetben a Nagyerdőn keresztül vezetett volna utunk céljához. Ámde útközben jön a telefon a volt főbérlőmtől, h az albiban ahonnan nem régen jöttem el, most már mint emlitette az uncsitesójai vannak és nem jó a net. Mivel én voltam a net felelős meg szinte mindenért a felelős az albiban felhívott és mondta h volna egy kis gikszer és meg kéne oldani. Hát mint ugye kicsit avatatlan lévén Ő is meg a uncsija is nem tudták gyorsan és érthetően és legfőképp szakszerüen kifejteni h mégis miben leledzik a probléma. Nah mondom egye bassza most egy netkapcsolat megjavitása nem telhet 10 percnél többe, mondom pont bent vagyok Debrecenbe, ha értem tudsz jönni akkor leugrunk és meglessük mi a pálya. Laci nagy hálálkodással közölte h 10 perc és jön is. Így is lett és már uton is voltunk a kis seatban a régi jó kis lakáson felé (igazából most h így eljöttem gondoltam bele h mennyire a szívemhez is nőtt az kis zug ott :) ). Betoppanva megint csak egy mély megdöbbenés fogadott úgy engem mint Zsoltit is. Ugye Zsolti járt nálam nem egyszer amikor még én laktam ott és akkor ahogy kinézett az nem volt egy tündérmese. De most , hát baszki öröm volt komolyan bemenni, szépen otthonosan ki volt dekorálva minden. Abszolút melegséget és otthonias hangulatot árasztott. Nah hát aztán akkor kicsit probálták még magyarázni h mi a gond, nah mondom oldjuk gyorsba essünk neki a vasnak. Igazából a gép elindításánál már vicces dolgok voltak mert az azt adta fel h az utolsó helyes rendszerkonfigot töltse be vagy normál modú indítás, szóval nem éppen egészségesen állt le a gép utoljára. Kis tanakodás meg a csajok aranyos és elég komoly piszkálása után rájöttünk h egyszerűen a rohadt tűzfal blokkolja a netet. Egy pipa ki és máris ment minden min' állat :D jó kis 20/10 es net, szerettem is nagyon, sok-sok le-és feltölött adatot köszönhetek neki. Ezután Laci hála képpen elvitt minket kocsival a Kikötőbe és meghivott engem is meg Zsoltit is egy sörre. Ezt a sört Zsoltival beszélgetve és nézelődve szépen megiszogattuk majd mivel az orrunk elött ment el az utsó villamos ezért egy kis kellemes séta vette kezdetét hazafelé a Doberdóra. Itthon most az átlag lakószám felett voltunk még mindig. Az alvást ugy tudtuk kivitelezni h Ferike Lacika és Zsolti az egyik szobába, míg Tibi Nóri meg én a másikban. Az utóbbi esetben annyi volt csak a gond, h egyetlen darab ágyon aludtunk 3an :D :D. Elég érdekes volt de megoldottuk, mindneki az élén aludt és ha vki fordult akkor szépen fordult vele szinkronba mindenki. Egészen türhető megoldásnak bizonyult ez. Azzal voltak már inkább gondjaim h reggel Tibi is meg Nóri is felkelltek már 6 óra körül és ez az 1 órai elalvás tekintetében elég korán volt. Mondjuk én még utánna egy olyan 2 orácskára visszaszenderedtem ekkor már egyedül birtokba véve az ágyat. A felkelést követően gyorsan összeszedtem kevés cuccomat és úgy döntöttem hazafelé veszem utam. Kibuszoztam a vasutvégre majd egy kis péksütemény társaságában megvártam a vonatomat. Hazaérkezvén kisúlra azt éreztem h melegebb van itthon mint Debibe pedig ott is kurva meleg volt. A hüvös szobában nem találván jobb elfoglaltságot megint csak Chuck-ot néztem. Aztán a kora délutáni órákban kaptam egy kurva rossz hírt ami miatt rohadtul elkeseredtem és szar kedvem lett. Ezen egy kisseb agyideggörcs és mérgelődés után túltettem magam. Ha máshogy nem telekajáltam magam és néztem tovább a sorozatot. Aztán nem olyan soká, olyan fél 6 körül talán kapom a telefont Bigutól h esetleg nem-e akarok kimenni a grundra kosarazni, mert csak 3an vannak és kéne egy negyedik. Az idegeskedés meg a mérgelődés miatt faszán befájdult a fejem és elég szar kedvem is volt, de mondom ennél rosszabb úgy sem lehet, szal gyerünk. Így aztán kosaraztunk a srácokkal kb 2 orát, az első orában volt csak konkrét játék amiben nagyon elfáradtam az elején eléggé fájt az oldalam, marha régen voltam kint utoljára, elszoktam megint. Utánna ilyen ökörködés és dobolás vette kezdetét, majd amikor már elkezdett sötétedni és csíptek a szunyogok elíndultunk hazafelé. Egy kiadós zuhany után pedig az éppen eddig olvasott blogbejegyzést írtam meg, ami most véget is ér. Hamarason ujra jövök.

A 2. vizsgaidősuck vége

Hát ugy néz h talán a mai nappal sikerült lezárnom erre a tanévre az egyetemi tanulmányaimat. Hiszem a mai napon volt az utolsó adatszerk vizsgám. Az első alkalomra még vagy másfél héttel ezelött igazából elég kevés tanulás után mentem el aminek meg is lett az eredménye, mégpedig az h nem lett eredménye. Mostanra már azért lényegesen jobban felékszültem és annak tekintetében h tanulás helyett mennyi Chuck-ot néztem, nagyon sok mindent meg is tanultam. A tegnapi nap például 7 részt néztem meg a 2. évadból közben pedig ugye gyürtem az adszerk diákat és azért sikerült haladnom is. A vizsgára beérkezve és kisvártatva nekilátva a dolgozatnak egy kicsit megnyugodtan mert ahogy hirtelen elsőre végig futottam a 7 db kérdésen 6-r nagyjából úgy éreztem teljesen tudok majd válaszolni. Ez nagyjából így is történt, szépen mindenre kifejtettem mindent amit megtanultam és éppen tudtam h oda kell. Nagyon remélem h a 6 kb 70-80%-osan megoldott kérdés a 7ből elég lesz egy nagyon gyönyörű 2es érdemjegyhez. De ez csak sajnos legkésőbb a holnapi nap folyamán derül majd ki.Szóval aránylag bizakodva jöttem ki a vizsgáról. Ezután Rékával az albiba vettünk az irányt, mostmár az uj otthonomba. Itt az ajton belépve a totális agyvérzés és a massziv artéria görcs kerülgetett amikor megláttam h mekkore geci baszott nagy kupi van. Ugyani a szomszéd srácok amig nem tudták hova pakolni a dolgaikat ide hánytak be mindent... Egy szabad négyzetcentiméternyi hely nem volt, ami azért elég zavaró volt. Aztán arra döntöttünk h mivel mindenki éhes menjünk toljunk le egy kis gyrost. Ezután egy kis koliteres kolimarketből származó sör társaságában a szökőkút mellet telepedtünk le és elveztünk a kellemes hideg szellő által az arcunkra fújt vizpárát. Ezután csak elindultunk hazafelé. A lépcsőház bejáratánál a még mindig eszméletlen gyönyörű Szilvivel futottunk össze aki sajnos nagyon sietett de ha az IBolyáva ment akkor még élvezhetjük a társaságát mert arra gondoltunk Zsoltival h este még eg Chuck után el kellene nézni meginni egy sört vmerre. Mivel ugye több okból is tetszik a gondolat abszolut nem tiltakoztam. Közben pedig már a Chuck is lejött mivel ugye nem ott vagyok hanem Tibi gépénél irok :D le kellet töltenem az aktuálisan következő részt. Mivel ez ugye mint írtam kész , most megyek és meg is lesem gyorsan, tegnap elég érdekesen lett vége és most kiváncsi vagyok a folytatásra. Szóval majd még a héten irok sztem...

Költözés ki-be

Miután a csütörtöki nap folyamán Eszteremet és Kókuszkát is sikeresen kiköltöztettük a koliból rám várt az a feladat h a közel egy éve birtokolt albérletem visszaadjam a névszerinti gazdájának. Mivel sikerült elintézni azt h Ferike helyére beköltözzek Zsoltiékhoz, így egy nagyon régi tervünk valósult meg. Már régóta tervezgettük a 2 jómadárral h milyen lenne ha én is velöl laknék. Úgyis mindig együtt vagyunk , egy helyekre járunk , akkor már csak az hiányzik h azonos helyről és azonos helyre érkezzünk. Tervezgettük a dolgok és előre tudtuk h ha ez megvalósul akkor lesz csak igazán frankó minden. Időközben a lányok is arra jutottak h ha mindenki megint csak kap kolit és eltudják majd intézni akkor Ők is egy szobába fognak majd csoportosulni és akkor aztán minden nagyon nagyon remek lesz. Ezután majd annyi lesz csak a következő félévtől a dolgunk h szimplán az albérletesek meg a kolisok majd összejárnak :) Kevesebb felé kell majd menni. Még igaz vannak nem telejsen letisztázott dolgok mint pl Viktorral mi lesz, mert neki az albija már nem lesz elérhető a köv évben szal jelenkezett a koliba, nagy valószínűséggel fel is veszik majd. De ezek után is marad 1 kérdés, mégpedig majd ha a mi Drága Eszterünk visszatér hova fog majd csatlakozni mert sajnos nincsenek 4 ágyas szobák. Mi abszólut több féle módszert is találtunk volna hogyan oldjuk meg a dolgot de sajnos nem lehetne egyiket sem kivitelezni. De nem baj meg fogjuk oldani.

Szóval tehár akkor a cuccolásról néhány szót. Anyával egy fél délutánnyi pakolgatás után sikerült minden cuccomat hordozható állapotba tenni, még szerencse h volt mindennek elég táska meg szatyor. A fene nem gondolta volna h nekem ennyi kurva sok kacatom van. A mostmár sajnos csak volt főbérlőm Laci felajánlotta h kocsival átviszi a cuccaimat a másik albiba h azzal se nekünk kelljen gyalog cipekedni. Szerencsére a helynek és egy kis leleményességnek köszönhetően egy fordúlóból meg tudtuk oldani a dolgot. Zsolti még a koliban adott nekem kulcsot az albihoz h be tudjak majd hatolni amikor oda kerül a sor. A cuccokat a kocsiból felvinni már sajnos nem tudtok egy körben megoldani ahoz 2öt kellet fordulni és amilyen frankon megtaláltam elsőre a minden kulcsot olyan faszán nem találtam meg a 2. körben a lakásajtó kulcsát. A szomszéd éppen jött kifelé és már most belénk kötött h azért a folyosó ajtót jó lenne majd ha zárnám. Nem akartam már most összeveszni senkivel és mondani neki h de könyörgöm nem látja h mind3an tele vagyunk cuccal csak ledobunk mindent aztán már itt sem vagyunk a folyosó ajtó nem lesz nyitva 5 percnél tovább, és akkor is csak résnyire. Amikor már a nő jött kifelé Laci látta h belénk fog kötni ezért visszább is maradt h véletlenül se legyen félre értés. Ahogy azt Zsolti mondta tényleg baszott nagy kupi volt a lakásban, de nem tétel majd rendet vágunk. A cuccaim viszonyleg egyhelyre nem annyira utban lepakolásra kerültek, így indulhattunk vissza anyáért aki még - a cuccok elhozása után hely hijján és még egy kis takarítási célzattal - az albiban maradt h tip-top állapotban adhassuk át a kulcsokat. Ezután következett a búcsú itt is és a végső óraállások rögzitése. Ezután már csak annyi marad nekem és a szüleimnek h szépen kimenjünk az állomásra és kicsit fáradtan is, de mindent tervbe véve egy sikeres nap zárásaként hazafelé vegyük utunkat.

8

Hát nagyon sok minden kavargott mostanában bennem és tegnap elött este egy kis egyeztetésí malőr miatt olyanra volt lehetőségem amire már egy jó ideje nem. Jófféle zenékkel egyedül sétáltam egy nagyot a városban és gondolkodtam. Rengeteg minden eszembe jutott és rengeteg dolog futott végig az agyamon. Eltelt egy év, egy évvel ezelőőt ilyenkor mindenki azon izgult vajon felveszik-e az adott egyetemre/fősulira ahova jelentkezett, teljesen bevolt sózva mindenki érthető módon hisz ez mindenkinek egy elég fontos alapkő a nagybetűs élete és a későbbi jövője felé. Sokat gondolkodtam és álmodoztam arról h milyen is lesz majd az egyetem és milyen lesz ott nekem. Igazából nem annyira a tanulásra koncentráltam mert ugy éreztem (akkor még ) h azzal nem lesz gond.

Rengeteg kérdés felmerült bennem ezen dolgok kapcsán, milyen lesz majd ott , hova kerülök, kikkel fogok összekerülni, milyen örültségeknek leszek a részese, milyen bulikban és balhékban fogok majd részt venni. Ezeken nagyon sokat gondolkodtam mert igazából nagyon vágytam a változásra és arra h tartalmas jó és élvezhető legyen ott, vágytam arra h felhötlen és gond nélküli időszakot kapjak az egyetemtől. Elég messziről indulva probálom elmondani azt amit a cím sugall, de majd ha a dolgok végére érek fogjátok sztem érteni h mi volt ennek a szerepe h ilyen távolróm kezdtem el a dolgokat.
A nyár végén kisvártatva hatalmas kiváncsisággal és izgulással a gólyatábor kiskapuja ajtót nyitott egy teljesen új, hatalmas és tágas világra amire eddig nem volt lehetőség betekinteni, de most már az is megadatott h belépjek. A gólyatábor folyamán olyan embereket ismertem meg akikről nem gondoltam volna h később mennyire fontos szerepet fognak majd játszani az életemben, nem is gondoltam volna h majd lesz olyan h nem hogy egy álló napot de egy fél délutánt is nehezen fogok kibírni anélkül h legalább egy félórára is találkozzunk. De mégis így lett , ezekkel az emberekkel rengeteg dolgon mentünk át az első félévben. Rengeteg bulink volt , sok helyre jártunk együtt és egyre több és ujjabb embereket ismertünk meg. Néhányan ezek közül az emberek közül hasonlóan fontos szerepkörbe nőttek fel, és egyre több ember került hozzám közelebb. Ezek alapján is egyre jobban éreztem azért - a gondok ellenére is - h jó helyen vagyok és megtaláltam azt amit igazán kerestem itt, de akkor még nem is tudtam h az első félévet a 2. magasan felül fogja múlni. Többek között az 2 félév közötti vizsgaidősuck miatt is kicsit az emberek szétszéledtek ami érthető, mindenkinek készülnie kellet a vizsgákra, nem tudtunk ugy együtt lenni mint eddig. Senki nem is vonta ezért felelősségre a másikat , de így akaratlanul is kis klikkek alakultak ki. Ezt úgy értem h azok akiknek hasonlóan voltak vizsgáik tudtak ugyanugy együtt bulizni és együtt logni mint együtt de akik nem voltak velük szinkronba kiestek a pikszisből.
A tavasz megérkeztével kezdődött el az amit - emlékszem még anno - először Viktor egyik blogbejegyzésében olvashattam. Azt h mekkora hangulata lesz annak h a Kossuth kolik közti térre kellemes időben kiülve beszélgetve egy sör társaságában nézzük majd a sok-sok jó csajt. Ki gondolta volna h egy ilyen egyszerű kis apróség h megtudja változtatni az életed bizonyos részeit. Minden ami most olyan nagyon fontos és olyan nagyon sokat jelent mindannyiuknak az egyszerüen innen indult. Ebből az üljünk ki a kolitérre és ne csináljunk semmitből. Eleinte csak mi fiúk vittük ezt a fonalat. Viktor Tibi Zsolti és Én , aztán ugyebár egyikünk sem kolis ezért a kolis ismerösök mindig fenn voltak akadva h mit keresünk mi mindig itt. Hát jól érezzük magunkat és élvezzük h itt lehetünk. Aztán fokozatosan ahogy szinte kötelező napi programmá alakult ez a kolitéren lógás a lányok is csatlakoztak hozzánk. Nóri Eszti a mi másik Nórink és persze Dóri is. Persze nem felejtekezem meg a többiekről sem akik alkalom adtán ugyanolyan szerves részét képezték a bandának, de ők nem folyamatosan voltak ebben benne. Az elöbb felsorolt 8 emberke egyre többet lógott együtt egyre inkább az együtt élünk kategóriát kezdtük kimeríteni. Esténként mindig a kolitéren voltunk , sör, eszméletlen jó hangulat, olyan és annyi mennyiségű jókedv h igazából a címben szereplő 8ast ha elfekteted akkor tökéletesen visszaadja a dolgok mennyiségét. A minőségre meg - már akkor is - de csak igazán most kezdünk rájönni amikor már mindet megéltünk és kezdjük vagyis csak probáljuk magunkban összegyűjteni a sok-sok szép emléket és jó poént, a sok karcolást. És ez nem azért nem megy mert elfelejtettük őket, egyáltalán nem erről van szó egyszerűen tényleg végtelen sok olyan ilyen van h egyszerüen képtelen vagyok hitelesen visszaadni a dolgokat. Ezeket meg kell élni és élvezni h csak megtörténik és azokkal az emberekkel vagy akik nagyon kedvelsz. Sztem érezhető h mi 8an nagyon összenőttünk, de tényleg nagyon durván már szinte együtt éltünk minden nap. Tehát így telt el az elmúlt jó 2-3 hónap, Velük. Ezért is olyan meglepő még ez a dolog. Ennyire rövid idő alatt ilyen szinten összenőni vmi eszméletlen. Most pedig amikor odakerültünk h a banda egy része megy ki Londonba, a többiek pedig valszeg az ország különböző pontjaiba haza, elérkezett az a pont amikor búcsúzni kell. Igazából ezt csináljuk már lassan 2 hete, csak búcsúzkodunk. Eszméletlen h milyen dolgok jönnek elő. Mint mondtam már együtt éltünk tényleg és most akkor mindenki megy szanaszét és jószerivel a augusztus közepén lévő gólyatáboros csapatépítő táborig nem is nagyon fogunk ujra összeállni. Ekkor is csak csökkentett létszámban mert 1 emberünk nem fog jönni majd csak nagyon nagyon soká. Addig a 8as banda nem lesz teljes. De mivel most hétvégén Eszti Dóri és Viktor nyakukba veszik a nagyvilágot és nekivágnak Londonnak, ezzel egy jó időre a személyes kontaktus megszünik velük. Elbúcsúztunk meg minden ilyenkor szokásos dolog megvolt de nagyon fognak hiányozni és rossz az h nem lesz este a kolitérre kiülös baromkodos este. Mert vége, vége az egyetemnek, a tanévnek és a tanulásnak is.
Ennek örülnöm kellene , örülök is de ezzel egy olyan társaságnak is vége lesz ideiglenesen ami nagyon fontos volt nekem. Várunk Titeteket vissza, nagyon sok szerencsét és vigyázzatok magatokra. Mindenki legyen erős, elszalad az idő seperc és ujra a kolitéren fogunk karcolni és osztályozni. Nah de mostmár befejezem tényleg :) puszi mindenkinek a 8asból és vállveregetés a fiúknak.

A "rossz" vége, a "jó" kezdete

Nah hát akkor most egy kicsit összetetteb és hosszabb dologba kezdünk bele. Az szokásos heti összefoglalót most egy kicsit másfajta dolgokkal fogjuk kibővíteni. A végére sztem majd érteni is fogjátok miért, ahogy a címet is. A rossz dolog aminek már lassan valahára vége felé közeledünk az a vizsgaidősuck és persze maga az év vége az egyetemen is. Ez értelemszerűen mekkora pozitívum h végre vége van tanulásnak és most jön a nyár és 2 hónap tanulás nélkül és végre kapunk egy kis szabadságot. Ez első milyen szépen is hangzik és mint a tündérmesében lehet is örülni neki, de azért nem ilyen egyszerű ez. Vége az egyetemnek olyan értelemben h nyári szünet és mindenki szétszéled. A banda keménymagjának fontos alapemberei pedig mennek ki Londonba ami persze nagyon jó és hasznos is több szempontból, de nagyon fognak hiányozni , nehéz elhinni de még sztem Viktor is hiányozni fog :D :D :D . Mi így ha nagyon szükre vesszük a kört akkor 8an már olyan szinten sokat vagyunk együtt h ahogy Eszterem is mondta vmeik nap már szinte élettársi viszonyban vagyunk egymással. Mindig együtt lógunk, mindenki ismeri már a másik természetét, szokásait stb. Egyszerűn össze vagyunk nőve és ha csak egy kicsit is nem vagyunk együtt, akkor már jönnek az elvonásti tünetek és keressük a bandát és mindenkit becsődítünk egy helyre, ez ugye többnyire a kolitér vagy a 402/A. Gondolom ugye ezek után a cím már egyértelműen érthető (ha nem akkor komoly gondok vannak) szóval nem tudom h milyen lesz így a nyár, h alig fogom látni azon emberkéket, akikkel az elmúlt egy évem kb leéltem. Mondjuk ha össszejönne az a meló debrecenben akkor hétvégente és hétközben egy nap erelyéig bent lennék debben , de kit tudja, h a többiek hogyan mint merre kószálnának. Szóval ez így nem lesz az igazi sztem, mert Én nekem nagyon fontosak és kell h velük legyek mert amúgyis már teljesen megszoktuk egymást és már csak a 7 végén itthon is furcsa az a 2 nap amikor nem találkozom velük. Ugye szerdára tervezzük a nagy-nagy bucsú partyt amikor egy hatalmas buli keretében elbúcsúztatjuk a srácokat és egymást is mivel vége lesz mindennek :( :( . Így igazából, egészen GT-s csapatépítő táborig nem is nagyon fogunk együtt bulizni a srácokkal de akkor majd mindent be fogunk pótolni. A héten is minden hasonló képpen zajlott, vasárnap este beérkezve még probáltam a héten lévő 2 vizsgára készülni ami több helyen is belerondított mindenbe.

A hétfői valség szerencsére 3as lett ami miatt amjd kiugrottam a börömből, ezután még a Bázisos buli mixe is megjelent, majd a nap egyik fénypontjaként le tudtam végre fényképezni a Henk-es Porschét , bár nem tudtam meg h punci szaga van-e. Aztán egy kis meeting a többiekkel a békás tó partján , ahol mindenki igazából tanulni probált volna, de sztem annyira nagyon senkinek sem ment a dolog. Aztán a társaság kicsit szétszakadt mindenki ment a dolgára, Én Zsoltival az albiba ezt azt megnézni a neten, majd Ő is hazafelé vette az irányt. Aztán erőltettem a délután folyamán egy kis tanulást, majd a változatosság kedvéért irány a koli. Itt több lehetőség is felvetődött a folytatást illetöen. Mi, pontosabban csak Viktor Tibi Eszter és én arra döntöttünk kimegyünk a Saxofonba egy kicsit koktélozni. Tibi meg Viktor voltak már itt, Én még nem Eszter sem ha jól emlékszem, szóval mi csak pupilláztunk h milyen puccos ez a hely. Elsőre nem sikerült a legjobban elhelyezkednünk de kis idővel sikerült a Bázishoz hasonló kis bőkanapékban elterpeszkedni, itt annyi volt a csak a különbség h ezek fehér színben pompáztak. Lágyan szólt egy kis house zene, és a beszélgetés közben a falon lévő tv-n néztünk vmi divatbemuatot ami tele volt anorexiás és drogos ribikkel és "stílusos" (vagyis csőbuzi) csávókkal. A hangulat egész kellemes volt miután a dekorativ hölgy kihozta nekünk az 1500 ft-os Long Island-et. Elég komoly kis koktél mit ne mondjak. Most ittam elöszőr de azért kellemesen hatott a hangulatomra. Tibi és Viktor hangulatáról nem is beszélve. Egy forgó táblán elkapták Gisell-t és ott ölelgették annak ellenére h az forgott :D. Ezután feltápoltunk egy kis kaját mégpedig egy kalács képében. Ezután a főtéri villamosmegálló felé vettük az irányt, ahol miért is ne Viktornak kellet egy kis műsort csinálnia :D. Szépen a Tőle megszokott stílusban bekóstolt egy kis gimis csajbandát. Ezután a célkeresztbe a Kikötő került, ahol egy kis meglepetésre ráakadtunk a többiekre. Itt ment még egy kis kedélyes társalgás majd mindenki hazafelé vette az irányt.
A keddi nap megint csak arról szólt nagyrészben h küszködtem a tanulással. Majd aztán ahogy elérkezett a délután, elindultam a koli felé h összeszedjem Zsoltit és elmenjünk a beiratni nekem az oprendszer 3ast. Elötte egy kis gyrost betermeltünk. Miután ugye megvolt a jegy elindultunk a kis csapatunkal a békástóhoz . Itt egy nagyon takaros csajszika énekelt nekünk (Hanna néven futott a kedvesem) majd egy megint csak nagyon jó hangú csaj (aki már nem volt oylan dekoratív mint elődje) hozott nekünk egy kis hangultot. Ezután néhányan közülünk leültek vizipipázni egy kicsit , a csajok hennáztak egyet, mi pedig Viktorral a tó part felé vettük az utunkat. Miután mindenki végzett a maga kis tevékenységével, csatlakoztak hozzánk. Mosolyogva figyeltük ahogy egy srác a 6 éves golden retriverét akarta megtanítai uszni, de igazából a kutya (asszem Zsemle névre hallgatott ) jó párszor elég komolyan megszivatta a gazdáját. Ezután irány haza és szenvedés a tanulással. Este még elküdltem a jelentkezést a munkára aminek majd később még lesz jelentősége.
Szerdán a nehézkes ébredés után megint csak tanulni probáltam, amikor kb olyan dél tájékán kaptam egy telefont h a munkára való jelentkezés miatt hívnak, mondom igen, mondja mi az , és ekkor közölte velem h fél 3 körül várnak az irodában meghallgatásra. Huu ennek eléggé megörültem, legalább már vmi jóval kecsegetett a dolog. Ezután volt egy kis családias ebéd a plázában Zsoltival és Katinkával. Ők kínait ették míg én egy gyros tál mellet raktam le a voksomat. Igazából am mind1 volt mert mindenki evett mindenkiéből :) Ezután ugye haza, egy gyors átölötzés és irány a meghallgatás. Ez szépen le is zajlott kis várakozás után. Mint a végén kiderült hatalmas meglepetésemre a hölgy aki a bolt üzletvezetője volt, a Fórumban lévő iStyle boltba keres eladókat, és mivel elég jól teljesitettem beinvitált másnapra egy kis bővebb ismertetőért. Miután a meghallgatással végeztem és felocsudtam abból a sokkból ami e miatt ért nagyon boldog voltam h egy ilyen lehetőség került nekem kilátásba. A nap következő programja az adszerk vizsga volt ami miért is ne - nehogy egy szép napom legyen - egy kellemetlen szürke foltot rakott az addig elég szines és vidám szerdámba. De nem baj a többiekkel megint csináltunk közös programot h legalább a rossz kedvem elmuljon. A terv a következő képpen zajlot, egy kis bundás kenyér a koliban majd még egy kis beszélgetés és aztán nekem go haza , a többiek pedig a tornádot vették célba. Én még otthon tanultam este egy kicsit és elég nagy idegeskedés közepette merültem álomba.
A csütörtök reggel a rettegve várt dimat 2 szóbelivel indult, ami miért is ne a szerencsémnek köszönhetöen "fenomálisra" sikerült hála a kódelméletnek, így majd október tájékán elmegyek ujra h akkor is ujra tudjam majd élvezni ezt. Ezután Rékával elindultam az albérletbe. Út közben kaptam tőle egy nagyon szép érmét, a régi fém 200ast amit azért vontak benne anno mert többet ért mint 200 ft és most végre megint van egy , el fogom tenni egy jó helyre és örízni fogom :). Ezután ugye volt egy jelenésem a Fórumban. Itt sajnos kurva hosszan ment az "oktatás" Réka meg is unta a várakozást amit abszolút nem csodálok egyébként. Miután végeztem és kajáltam megint csak Eszterhez vettem az utam h filmezzünk egy kicsit amíg Viktor és Tibi befut. Ebből az lett h mind a 2 en frankon elaludtunk és az előbb említett kollegák egy jó másfél órát vártak ránk. Aztán kimentünk megint a békástó-fesztre , vizipipázni kicsit meg csak úgy élvezni a kellemes időd és a hangulatot. Innen olyan negyed 11 körül léptünk le, vacsorázási célzattal. Én a koliban hangulatosan megvacsiztam Eszteremmel, majd Tibit is összeszedve elmentünk Viktorhoz, hogy a vacsi elött lebeszélt Valami Amerika 2öt megnézzük. Ez meg is történt, egy olyan gyenge közepes film sztem, néhol azért elég jó poénokkal. Egyszer nézős de élvezhető, kicsit lassan indul el a sztory de utánna egészen élvezhető. A film végeztével még hazakísértem Eszterem a koliba majd én is nyugovóra tértem az albimban.
A péntek egy gyors valség jegybeiratással kezdődött majd felmentem a koliba Eszteremhez h felébresszem :). Miután elkészült elmentünk neki is jegyet beiratni majd enni. Ezután megint csak a Fórumban volt jelenésem a melo miatt , most a technikai részét kellet átnézni a dolgoknak és mondták h majd a hétfőn értesítenek. Aztán a csajokkal még egy kis gyors vásárlás majd rohanás a vonatjoz h még otthon nyitva érjem az egyik boltot h Hugival tudjunk vásárolni. Ez mind szépen le is zajlott szerencsére. Ezután még látva h Béla és Balázs kint van a pályán gyorsna hazaugorttam cuccért és ezzel zártam a napot, egy kis kosarazással, ezután itthon már csak a fürdés a döglés és a blogírás maradt nekem. Teljesen elfogadható feladatkör :)

(House) Music & (sub) culture 1.0

Nah hát akkor most szépen következzen az ami be volt igérve a bázisos kedd este. Ezután majd szépen sorban a már aktuális eseményeket is leírom majd. Tehát a kedd is úgy telt nagyvonalakban mint ahogy akkoriba a napok, probáltam volna dimat 2-öt tanulni de igazából mindent csináltam megint csak azt nem. Már eleve az egész nap úgy indult h mikor lesz már este. Aza a nagy igazság h már így ennyi idő távlatából nem is emlékszem igazán mit csináltam napközben csak onnan van meg pontosan h az albérletben éppen Lacival, a főbérlővel egyeztettünk a jövőbeli dolgokról és miegymásról amikor már az orára pillantva tudatusolt bennem h hajaj gyerekek a megbeszélt időpont , a tali ideje a koliban vészesen közeleg. Szerencsére éppen Laci érkezése elött estem túl a zuhanyzáson. Miután Laci elment még egy kis készülödés és mondom akkor indulok hamarabb h még Annának is a beigért látogatást meg tudjam tartani. Kellemes dallamokkal a fülemben (hangolodva az estére természetesen egy bari mix ment, asszem a Camelotos...) Nah akkor ugye 1es koli. Kopogok az ajton és hát nagy vártatva megint csak nagyon örült nekem Annácska mert már elég régen nem látott. Ő éppen a nagy nem is tudom már milyen tárgyának a tanulásában volt amiből a rákövetkező napon vizsgázott, ezért is nem jött velünk a Bázisba. Mondtam neki h engem várnak a többiek a másik koliban és mennék de Ő csak marasztalt 1 kicsit h menjünk ki az erkélyre és tanuljnk együtt egy kicsit. Jó egye bassza legyen... régen látott ennyi kijár neki is :) :P. De errefel h én ilyen rendes vagyok mivel hálálta meg , hát azzal h szépen összefirkálta a karomat amíg kint ültünk és beszélgettünk ÉS még utánna neki állt feljebb amikor én is elkaptam őt. Nah miután kijátszottuk magunkat felhivtam Tibit h akkor esetleg 3an vagy 4en beszervezzük-e Sétáló János kollégát az estébe. A válasz az lett h igen, de Tibi most nem akart benne részt venni, így Viktor Zsolti és Én álltunk csak le Sétáló Janival beszélgetni. Elöszőr is ehhez be kellet belőle szerezni egyet a sparban amit Zsoltival aránylag normális menetidő alatt abszolváltunk is. Aztán a koliba visszaérve még a csajok akkor indultak el a másik szobába, h a mi örömünkre is, nagyon kicsipjék magukat. Mi addig az akkor már hatalmasra duzzadt szomjunkat oltottuk egy kis - akkorra már - kakukkfű teának elkeresztelt finomsággal és közben egy kis hangulatfelhozó zenét is beiktattunk. Nórival még vasárnap megbeszéltük h majd én kedden a bázisba zakóban fogok jönni ehhez tartottam is magam. De mihelyst a srácok meglátták, egyből had probáljam már fel, meg csináljunk már képet (ami mondjuk amúgy is cél volt h mindenki fullra kicsipve és akkor nyomjunk pár jófféle képet) Szóval Viktor kezdte a sort, majd még hozzá Zsolti napszemcsijét is felvette ... és azt hitte h kemény :D de hát tévedett :D az a zakó rajtam állt a legjobban :). A legjobban az tetszett amikor már a csajok is megérkeztek és már mindenki ugye felucsúdott abból az ámulatból amit egymás számára nyújtott elsőre a 2 társaság, Móni egy olyan bokkal kedveskedett nekem h "Olyan vagy így mint Justin Timbarlake , de komolyan ! ". :) Nah itt egy kicsit éreztem azt h egy nagy levegőt kell vennem és ki kell huznom magam, mert ezt elég jól esett hallanom. Hozzáteszem még most h a csajok vmi bámulatosan néztek ki ... Nóri abban a sárga rucijában ... Móni megint csak az ő kis csini miniruhájában ... és hát az én imádott Kókuszkáám ... ahh nagyon kitettek magukért :). Nah aztán következtek a jobbnál jobb fotók , majd egy csoportkép is , amin sajnos Eszterem nincs rajta :( mert ugye Ő fényképezett , de neki is rajta kellet volna lenni hisz Ő is a "mag" egyik alapembere. Nah de miután ezek lezajlottak ugy döntöttünk h még az utolsó vilit becélozzuk és azzal megyünk a főtérre majd úgy a Bázisba, mivel már mindenki fogyasztott alkoholt (még ha csak minimálisat is) szóval a kocsi ki volt lőve. A villamos sofőr teljesen rendes tag volt , kiíáltuk kis "teával" de azt mondta szolgálatban nem teázik :D hát nem erőszak a disznótór, több marad nekünk ;). Útközben Tibi és Viktor eléggé összespanoltak vele ahogy mi is , majd feldobta a kollega, h mi lenne ha bekanyarodna a Bázis elé mert az mekkora lenne ha villamossal állítanánk be, mert azzal valszeg úgysem jön senki, meg ugye elég sok csajt haza is tudunk rajta vinni (persze mire lett volna nekük szükségünk 3 olyan szépség oldalán mint Nóri Dóri és Móni). A villamosról leszállva a kollega is dijjazta a csajok dekorativ öltözködését azzal h csak nekik (nekünk) csengetett egyet a vilivel :). Nah megérkeztünk a Bázisba. A bejáratnál a szokásos kolisszális méretű úriemberek (azért szokászos mert ált ilyen helyeken kb ilyen méretben vannak jelen) akik 1 db ezer forintos bankó ellenében egy olyan karszalaggal láttak el ami még nagyon sokáig marad majd annak bizonyítéka és emléke h mekkora nagy buli volt számomra az első Bázis és Bárány Attilás bulim. Ezek után irány befelé, az eszméletlen hangulatos teraszról vezetett befelé az utunk magába a klubbhelyiségbe. Itt elöszőr 2 dolog fogott meg, nah jó nem 2 hanem azért egy kicsit több. Kezdjük ott h ami azért egy férfi embernél fontos, elég dekorativ pultus lányok díszitették a környezet, akkor a bőrkanapék , a világitás , a hangulat így egy az egyben mind már nagyon kecsegtető volt, pedig ekkor még alig szálingoztak az emberek. Nah hát akkor kisvártatva jöhetett a duci Heinekken aminek itt az értéke az arany árfolyamával lehet vhol egy sulycsoportban , de ez jelen estén nem igazán érdekelt. Szal eleinte csak üldögélés és fényképezkedés a bőrkanapékon hogy azzal is teljen az idő, majd egy kis twitter is h azért aki kimaradt ebből az tudja online h mi a szitu :). A bőrkanapén hátradőlve és magamhoz ölelve a csajokat vhogy egy olyan érzés fogott el amit még eddig nem nagyon éreztem. Igazából az egész szitu így olyan volt ami nekem eszméletlen sokat jelentett és egy olyan emlék lesz és egy olyan érzés amire egy jó darabig biztosan emlékezni fogok. Miután sikerült magamhoz térnem és a többiek is már úgy dönöttek h elég volt az ücsörgésből akkor jött az h nah csapjunk a lovak közé. Egy kis szolid lötyögés vette kezdetét, és mivel még a tánctéren is mindig csak éppen szálingozott pár ember így csak ilyen alibi szinten ment a dolog. Aztán persze ugye gyűltek a népek, egyre többen, és jobban vártuk már Bárányt. Kisvártatva meg is érkezett az öreg, és amikor meghallotuk a Pillangót akkor mindenki érezte h most veszi kedzetét a hatalmas nagy party. Az öreg szokásához híven a legjobb és általáunk eléggé kedvelt zenéket nyomatta, Mi Viktorral nem is mentünk ki pihenni végig tomboltuk a 2 órás szettet. Egyedül akkor tartottunk egy kis szünetet amikor Bárány bejelentette h itt van Dzsudzsák Balázs, ekkor Viktorral összenéztünk , gyerünk csináljunk Vele képet. Kis idő elteltével és egy kövér körséta után a Bázisban, ezt is kipipálhattuk. Így egy közös fotóval gazdagodva vágtunk bele az este hátralévő részébe. A hangulat a végén eszméletlen magasa szinten volt mindneki nagyon jól érezte magát és amikor sajnos a 2 órás szett végéhez értünk Attila ahogy mostanában szokta azt kérte h csak az tapsoljon akinek tetszet , hát persze h az egész Bázis feltett kézzel tapsolt az öregnek. Ezután mi gyorsan előre gondolkodva kimentünk a kocsijához h majd ott elkapjuk egy pár fotóra mert bent nem olyan sok esély lett volna rá. Ahogy kijött Viktor leszólította h esetleg a egy pár kép erelyéig asszisztálna e nekünk. Nagyon rendesen és mosolygosan fogadta a kérésünket és mindenkivel lett közös fotó. Itt értünk el az esténk képzeletbeli lapjának az aljára ahol minden esemény mellet egy nagy pipa szerepelt. Érthetőbben, mindent sikerült megcsinálni amit szerettünk volna , mindenki eszméletlenül jól érezte magát és egyszűen leírhatatlan élmény volt számomra ez az egész. Így az összes dolog együtt egy egészben összeállt az este folyamán. "Totális katarzis" ahogy mondotta volt az öreg költő ;). Miután ugye mindenki elég komolyan végig nyomta a estét tánc tekintetében, elegendő erő híjján a lábakban egy taxi segitségét vettük ignybe a hazajutáshoz. Ezzel megint csak marha jól jártunk mert a sofőr elfelejtette bekapcsolni az orát így másnap amikor ki kellet fizetni a többieknek a taxit összesen 150 ft jutott egy főre. Abszolút korrekt. Miután ugye engem Viktort és Nórit kiraktak az egyetemsugár út és a füredi sarkánál én szépen elindultam hazafelé és Ők is . Már amikor majdnem otthon voltam és kerestem a kulcsom akkor találtam meg a farzsebemben a Viktor kulcsait amit még az este elején bízott rám. Nah akkor gyerünk vissza mert ezek az istennek nem fognak tudni bejutni kulcs nélkül :D. Mindekitől egy kis mosoly a kulcsátadásnál és mostmár tényleg irány haza. Otthon még sikeresen megtudtam h nem sikerült a 2. vizsgám sem dimatból ami sajnos egy kis keserédes ízt csempészett így az este végére, de igazából nem akartam h egy ilyen baromság most elrontsa ezt a szinte már-már tökéletes estét. Még belekukkantottam a NBA nagydöntő 3. meccsébe, de erő híján nem sokáig tudtam nézni. Így tehát fél 5 tájékán nyugovóra tértem :)