Kattogtak a fogaskerekek

Már megint ott tartunk ahol a part szakad, vagyis igazából sehol. Volt ez a 4 napos kis OFF a srácokkal amikor is mindenki kiszabadult a szeretett, imádott ( most csak azért nem használok idézőjelet mert lehet a többieknél nem aktuális , nálam jelenleg az lenne) családjából és végre szabadon jól érezte magát. Hazatérve sejtettük h szörnyű lesz kibirni a GT Tréningig a dolgokat de nem gondoltam volna h ennyire. Nem történik semmi sem. De tényleg. Egész nap döglök itthon és nem tudok mit kezdeni magammal, sorozatozok és kb ennyi is napi elfoglaltságom erről meg ugye olyan hossza és sokat nem tudok értekezni mert azért mégis csak vmi érdekeset kellene írnom h olvassátok. Majd esetleg ha végig érek a Fringe első évadán akkor összedobok vmi kis kritikát h már volt róla szó korábban.

A kreatív gondolataim amik esetleg a PS-es elfoglaltságot elősegítenék most vmiért nem jönnek, így meg csak szenvedés lenne az egész, kínlódás ami azt eredményezné h kb 20 perc után "kixelném" a fenébe. Vmeik délután azzal töltöttem el az időmet h egy WP-es blogra importáltam át a bejegyzéseket és azokat kellet (az összeset , 130 db bejegyzés ) ujra szerkeszteni a képek miatt , nah az pl remek volt és fincsi csak igazából lehet h semmi értelme nem volt. Az az egy bajom van a WP-vel jelenleg h elég komoly szinten korlátokat szab nekem a blog dizájnját illetően. Alapból adott kb 5 oldalnyi séma amik közül talán 4 db van ami esetleg az elfogadható szintet megüti. Volt 1etlen 1 amire azt mondtam h "te" jó leszel nekem, csak aztán komoly problémákba ütköztem a header beállítást illetően (és sztem olvashattátok már h mennyire ragaszkodom a headeremhez :) ). Mindet persze orvosolható volt azzall h egy kis CSS kódot módosítottunk a sémában, de azért a WP sem hülye, megnézhetem h milyen ha átirom, de ha menteni akarom akkor fizetnem kell a Custom CSS szolgáltatásért. Hát meg a .... azt. Egyébként nagyon bejön az egész kezelőfelület, így a száz akárhány post átszerkesztése után egészen megszoktam, kényelmes, praktikus és sokrétű a dolog. De sajnos ez nem elég nekem, nagyon finnyás vagyok a dizájnt illetően és nem vagyok hajlandó publikussá tenni a dolgot amíg nem tudom vmien formában olyan szintre hozni a oldal kinézetét amire azt mondom h megfelel. Mivel már erre gondoltam korábban rengeteg kész téma van lementve de ugye egyiket sem tudom feltenni mert fizetni kell érte. Ez jól fel is mérgelt aznap.

Aztán ugye h nekem olyan jó legyen sok egyéb gondal is szembesülnöm kell mostanság. Mindent nem akarok részletezni esetleg csak említés szintjén de van ami még arra sem való mert az már azért privátabb dolog annál mint h ország-világgal megosszam. A lényeg a lényeg semmi sem müködik egyszerűen és ezt egyre jobban tapasztalom és h ne legyen elég ez, még fizika fájdalom formájában is kapok ezt-azt. A tegnapi kosarazás olyan jól sikerükt h egy rossz paszba belenyulva megint kiment a vállam. Ami már nállam megszokott, igazából kezd rendszeressé válni a dolog ami sajnos nagyon nem egészséges, de már teljesen kilazult a ball vállam.

Estefelé elég hülye gondolatok és érzések fogtak el, amit igazából nemtudok megfogalmazni vagy leírni, csak azt h mivel kapcsolatban jöttek elő. A gólyatábor közeledtével kicsit úgy érzem magam mint tavaly. Igazából ha belegondolok olyan is a helyzet hiszen tavaly ugye gólyaként vettem részt most pedig csapatvezetőként fogok, ami egy teljesen más nézőpont. Elég sokat várok most ettől több értelemben is bár kicsit parázok attól h nem lesz akkora durranás mint azt várom, de remélem nem jól érzem.
Ezután azon is gondolkodtam h az őszi félévem elég kemény lesz, be kellene hozni a lemaradásokat és komolyabban neki kellene állni a tanulásnak mint az elmúlt tavaszi félévben mert még 1 ilyen karcsú félévet nem szeretnék. Igyekeznem kell mert nem akarok lebőgni és elbúcsúzni az egyetemtől mert kaptam egy teljesen új életet itt, ahova tudok otthonról és a gondjaim elöl menekülni. Ott vannak a barátaim akik meghallgatnak és segítenek és szerencsére ősszel rengeteg régi barátom jön Debrecenbe így mégtöbb fontos ember fog ujra a környezetemben lenni amire nekem szükségem van.

Igazából sejtem h ez nem sok mindenkinek érdekes, ez a sok filózos dolog meg h mik járhatnak a fejemben, de jól esett leírni mert kicsit megkönnyebbültem tőle. Aki pedig közel áll hozzám annyira azt úgyis fogja érdekelni és még utánna is fog kérdezni h ami homályosan van csak itt elfedve az valójában h néz ki. Aki pedig nem, annak ez csak egy érdektelen szöveg lesz amit el sem fog olvasni...

Kósza gondolatok

Nagyon nem jó ez így ahogy most van. Egyszerűen elképesztrő h ennyi utánna járás és telefonálgatás után sem tudtunk semmi melót keríteni. Kellet volna az a kis mani h azért nagyobb anyagi magabiztossággal lehessen nekivágni a GT-nek. Meg persze azis egy elég fontos szempont amit mindenkitől olvasok twitteren, hogy nem csak úgy a nagy semmittevés közepette dögleni otthon. Én is ezt csinálom sajnos, éppen a tegnapi napomat egy kis kosarazás feldobta de egyébként itt sem történik semmi és ez így nem jó. Voltak terveink a nyárra még mielött el nem kezdődött, de hát mint mindennek a megvalósításához, ehez egy kis anyagi alap kellet volna, csak hát ezzel jelen állapotban senki sem rendelkezik. Ez eredményezi azt h most mindenki otthon - szanaszét szórva az országban - unatkozik és éppen a saját családja és otthona nyügeit emésztgeti. Nem is nagyon tudnám h mit kezdjek most magammal ha nem lenne a Narancsvidék 4 évada leszedve. Ebből már az elsőt ki is pipáltam és nagyon tetszett. Most még nincs annyira ihletem h részeleten "papirra" vessem a véleményemet de hamarosan sort kerítek erre is egy igen terjedelmes post formájában. Sok dologra szeretnék kitérni és hasonlóan a Chuck kritikához itt is minden szempontból szeretném leírni a véleményem. Csak hát ez a semmittevés nem éppen serkentőleg hat az alkotómunkára. Idő az volna bőven csak ez a punnyadt és unott légkör nem éppen a legösztönzöbb és nem a legjobb táptalaja a kreatív és építő gondolatoknak.

A photoshopos munkáim is darabban hevernek a winyón. Ezek közül többről is tettem már említést de egyszerűen nem vesz rá a lélek h nekiálljak. Meglepő módon engem is mindig akkor kap el az alkotó szellem amikor nincs rá időm, amikor lenne akkor nem megy semmi. Így meg neki állni most olyan lenne az egész mint egy nagy f*sszal .... ( tudjátok tovább a "költő megmondta"). Tehát ez a dolog is szünetel egyelőre. Ezek után egyre jobban gondolkodom h nekem is el kellene vinni a szervízbe a notit mert azt a proci hűtöt csak ki kellene cserélni mert ha továbbra is ezen a hőfokon döcög a gép, az jelentősen rontani fogja az processzor élettartamát. Ezen felül ugye ha meg netán kijönne a füst a prociból akkor nem is lesz hajlandó müködni. Szóval az értékes proci müködtető füst maradjon csak benn.

Máskor rengeteg mondani valóm szokott lenni ez igazából most sincs másképp csak most éppen elég kevés partnert találok beszélgetésre. A jelen helyzetben a barátaim szinte teljes része a lakóhelyemtől jelentős távolságra tartózkodik mint már azt említettem, szal max msn-en lenne lehetőség kommunikálni, de most még ott sem találok olyan embereket akikkel egy egész délutánt esetleg vagy csak egy felet is el tudnék beszélgetni. Azt a pár napot kellene állandósítani amit debrecenben csináltunk a múlt héten, csak a csajokkal kiegészülve.

Ezen dolog kapcsán vetette fel Viktor h esetleg lemehetnénk hozzá és akkor csinálnánk ott vmit közösen, mondjuk egy strand vagy vmi. Ez már csak azért is lenne most nagyon jó, mert ott jóeséllyel láthatnánk elegendő mennyiségű bikinis lányokat,

itt már azért talán elfogadható az 1 négyzetméterre eső bikinis lányok száma de csak talán :)

ami azért egy ösztönző indoknak nem rossz. Ez sztem nagyon jó ötlet és teljes mértékben támogatom csak nem szeretnék senkinél sem láb alatt lenni. Most kísérleti stádiumban van a dolog utánna kérdezünk h mit hogyan lehet és akkor majd ha olyan megyünk ide vagy oda. Én is szivesen mondanám a többieknek h jöjjenek ide csak hát az most nem annyira megoldható bizonyos okokból. Az időpont most nem annyira alkalmas, a benfentesek tudják h miért és meg is értik remélem. Helyünk lenne, tehát itt is kivitelezhető lenne csakhát sajnos most mégsem.



Így hát egyelőre nem marad más mint h a bikinis csajokat és a tengerpartot csak a képenyőn keresztül élvezhetem a Narancsvidékben. Jó kis California-i tengerpart...
Vissza is térek a sorozat folytatásához csak gondoltam írok már ide is vmit, konkrét téma híjján csak néhány gondolatomat tudtam most megosztani veletek.

"Fergeteges" péntek

Hát a mai napom az vmi haláli szar volt. Gondoltam h nem lesz egy diadalmenet egyedül kimenni a közgázra és beiratni a jegyeket de a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna h "ennyire fogom élvezni". Felkeltem reggel és kellemes kis zuhany után szépen összeszedtem magam és elindultam, az akkor még kellemes időben. A séta az kb addig tartott mint számoltam, most úgy gondoltam a franc nem fog fizetni a buszért, inkább sétálok, hát igaz így majdnem egy óra volt mire kiértem de nem érdekelt. 10 óra előtt 20 percel érkeztem meg az említett létesítménybe. A termet egyszerűen és könnyen meg is találtam, nem volt semmi gond a dolog ezen részével. Azzal viszont volt, h bár csak 10-től lett volna a jegybeíratás, már ekkor voltak vagy 60-an akik várakoztak. Nah akkor éreztem h ez nekem kurva élvezetes móka lesz kurva egyedül. Nem ismertem senkit mert ugye én nem járok a közgázra. Voltak elég jó 3sok , de most még ez sem tudta feldobni a kedvem mert azért csunyák is voltak eléggé bőven és azok még pofátlanul durakodtak is, akkor meg még az is h az utánnam egy órával érkező odaadja az indexét az előttem állonak és a gyerek 10 indexel megy be és egy hét mire végez, nah az már kurvára felbaszott. Természetesen mi is mindig ezt csináljuk mert a kémiaiban amikor a sajátunkat kell leadni mindig ismerünk vkit és mi is ezt szoktuk tenni ha nagy a sor, de itt egy lélek nem volt aki ismerős lehetett volna. Amikor nagy nehezen másfél óra után bejutottam h beírassam a jegyet Nórinak és Csutinak, a csaj még beszól nekem h azért ha másnak iratok be jegyet jó lenne ha megkérdeznem h hogyan sikerült nekik. Nem akartam már neki mondani neked meg vmi értelmesebb módon kellene ezt a kurvaj egybeiratást megoldanod. Lusta vagy több időt rászánni ezért egy órában baszol ki mindenkivel egyszerre. Szóval nem kis küzdelmek árán megszabadultam innnes és rohadt ideges is voltam. Főleg Tibire és Zsoltira, h faszán egyedül kellet itt várnom és csak néztem ki a fejemből... elég pipa voltam. Azt hittem ezek után h mostmár csak leadom az indexeket és véget is ér ez a szörnyű nap.

Sajnos sikeresen elfelejtettem h ez nem így müködik nálam. Köszönhetően a sok köcsögnek fenn, a TO bezárt, amikor odamegyek éppen jön ki a csaj h most megy el enni meg mittomé mert h menynit dolgozott, (gondolom egyébként) és már nem veszi át az indexet, jöjjek vissza fél 2 után. Én igazából akkorra már otthon akartam lenni de nem baj, mondom nem lehetne gyorsba megoldani, errefel nem Ő megy enni, hát akkor menjél de vmi cián tabletta legyen a menüben. Hát itt elpattant egy pár ér az agyamban. Vártam egy csomót és nem tudtam leadni az indexeket, a végére már a fejem is befájfult és kurva éhes is voltam. Mérgemben és magányomban elindultam szépen visszafelé és közben fullon üvöltött a fülemben egy bari mix. Ki gondolta volna h egy , a füledbe üvöltő "Lokkó , Lokkó " milyen megnyugtató tud lenni. Útközben visszafelé az 5 holdas pagonynál egy igen dekorativ kis csajszi árulgatott minden finomságot jól meg is néztem a kiszívemet (itt láttam először de a nap folyamán sajnos/szerencsére nem utoljára). A békástónál járva hívott Rékám h végzett sikeresen Végh Lacival és h nemsoká érkezik a Bodegához. Mondom akkor addig ledobom magam a Speedynél. Szerencsére belebotlottam Zsófiba és Katinkába akik legalább hoztak egy kis színt az addig annyira élvezetes délelőttömbe. Aztán Réka befutott és egy kis üldögélés után elmentünk hozzám enni vmit. A kaja után mindnekinek akadt még dolga, nekem vissza kellet menni a közgázra, neki pedig haza kellett sietnie. Nah aztán megint a kellemes kis séta ki a közgázra a baszott fejfájással, aztán h még poén legyen a dolog nem is voltak ott a TO-n szal nem is tudtam leadni az indexeket szal potyára jöttem ki. Nagyon örültem megint csak, ezek a kis apróságot úgy bearanyozták a napom (remélem mindenki érzi azt a töménytelen mennyiségű cinizmust ami ebből most árad). Ezután hazafelé még a telefonom is lemerült szal már a zene sem szólt, így kellet a hazaút nagy részét megtennem. Időm az nem volt sok, szal gyorsan összedobtam a cuccaimat és elindultam a buszhoz.

Nem voltam vmi jól, nagyon lüktetett a fejem, de amikor a 3. megállónál felszállt az a két csaj, egy pillanatra nem volt semmi bajom :D. Az a barna vmi eszméletlen jól nézett ki és a szőke barátnője is igen dekoratív volt. Szerencsére elég sokáig utaztak és ültek velem szembe így jól megnézhettem őket :D . Azt hittem innen már csak egy csöndes és unalmas utam lesz hazafelé de tévedtem. Elsőre egy kellemes meglepetésként Ágiba botlottam bele aki nagyon örült nekem és én is neki. Beszélgettünk egy kicsit amíg nem jött meg a vonat aztán jött a "könnyes búcsú". A vonatom meg mostmár a kellemetlen meglepetések. A vonaton egy fülkébe ült velem 2 nő. Az egyik egy öreg olyan jó 70 éves néni volt a másik meg a lánya. Mind a 2en eléggé vidékiek voltak, közvetlenek ugyanakkor elég furcsa hatásuk volt. Normális esetben nem hat meg a dolog, de amikor elkezdtek ott nekem ilyen meg olyan dolgokat mesélni, meg mondták h majd jó lenne leadni a csomagjukat amikor leszállnak mer ugye nembirják. Ez persze természetesen nem tétel ezzel nem is lett volna gond ha ezután nem kezdtek volna el kommunikálni velem. Abszolút nem voltam formában ehez probáltam csak illedelemesen minimál módon reagálni hátha megunják. Így is történt, aztán amíg nem kellet őket ledobni aludtam egy kicsit. Hazaérve tudatosult bennem h motorostalálkozó van a városban, aminek megint csak nem örülök mert így a holnapra tervezett strandolás offolva lesz és még a városban garázdálkodó sok részeg motorost is el kell majd viselni.

Nah így mindent egybevéve elég egy pocsék napon vagyok túl amit sztem a hangnemből érezni is lehet. Hazaérve egy kis örömöm még volt egy nagy tál milánói formájában. Legalább a kaja még mindig finom.

Elöszőr nem jó Debrecenben

Hát akkor kicsit távolról kezdjünk neki a mesélésnek. A tegnap délelötti eseményekről még adtam információt most akkor úgy vélem ami ezután történt azt nagy nyugodsággal megint csak elétek tárhatom. Az pizza amit említettem meg is érkezett és nagyon finom is volt azonban a post amit ígértem utánna azért maradt el mert úgy döntött a kis lakóegyesületünk h még egy filmbe belevágunk.

Ez pedig a Transformers első része. De nem ám akármilyen , hanem az 1080p-s változat :) 18 giga tömény látványorigia :). Nóri még nem látta a filmet mi már Zsoltival többször is szal azért csöndbe kellet maradni h a legjobb poénokat le ne löjjük. A film így ilyen minőségben sokkal nagyobb élvezetet nyújt mint egyébként. Annyi volt a gond, h az a sok szenvedés mire rá tudtuk venni Tibi szeretett kis drágaságát h lejátsza, nah az már egy külön story, de mint észrevettétek csak sikerült. Szóval a filmnek egyedül annyi vont le picit az élvezeti értékéből ( és ez sem a film hibája volt ) az pedig h elég halk volt. Nem sikerült semmilyen megoldással sem több hangerőt kicsikarni a vasból. A film alatt ugye megint csak voltak olyan jelenetek amikor mi fiúk elaléltan sóhajtoztunk Foxi láttán, megvolt ugye a pucsítós autószerelés, a lágy mellek finom ringadozása futás közben :D ahh ilyen minőségben kibaszott jó. Már csak egy 120 cm-es led tv kellet volna a teljes élvezethez. Miután véget ért a film már csak azt kellet kitalálnunk h mit csinálunk most. Nemsokkal ezután befutott egy elég rossz hír a Londoniaktól ami egyből egy közös videóbeszélgetést igényelt Skype-n. Miután a dolgok komoly és fontos részét nagyjából megbeszéltünk ökörködtünk még egy sort, h mégis mihez kellene kezdenünk h legyen munkánk. Viktor agyament ötleteinek egyike h palackozott fröccsöt kellene árulnunk vagy pedig a Sanyika által óvszernek titulált "hagyományos londoni brekfaszt"-ot kellene árusítani. :D Jobbnál jobb ötletek mint ne mondjak :D. Ezután jött az h kiugrottunk még Tibivel és Zsoltival két sörre az Objektumba mert milyen már az h egy meleg nyári estén az kimarad. A pangás elég nagy volt, de a hideg sör eszméletlen jól esett. Ezután még hazafelé egy kis virslit vettünk vacsira amit seperc alatt el is pusztítottunk otthon. Ezt egy kis South Park majd alvás követte.
Másnap kicsit nyügösen kelltem megint csak és még morcosabban vettem tudomásul h Tibi már cuccol és lassan indul hazafelé. Mondom ez azért nem lesz így jó mert arról volt szó h mihelyst pontosabb információkkal rendelkezünk arról h Nórinak mikor kell beiratni az utolsó jegyét az indexbe közösen nekivágunk a közgáznak mert ugye Tibi ott jobban otthon van mint Én. Őszintén szólva én kurvára nem vagyok otthon a közgázon, összesen eddig egyszer voltam ott akkor is csak Nórit kísértem. Szóval nem tudom mi holvan. Tibi ezt egy igen brilliáns "tervel" hidalta át.


Eme térképpel próbálta nekem, mint járatlan embernek megmutatni h merre is kell menni. Igazából annyira most nem értékelem ezt a humort mert miután Zsolti hazajött a sikeresen abszolvált VIR vizsgályáról közölte velem h Ő sem marad sokáig, nemsokára indulni fog haza. Nah itt picit kurvára kibaszottul mérges lettem. Utálok egyedül lenni, most meg direkt beszéltük h nekem ezt még el kell intézni pénteken erre itthagynak egyedül :S :( hát mit ne mondjak marha élvezetes egyedül ülni egy lakásban és dögleni a gép előtt. Elég mérges vagyok most ezért igazából de mind1. Zsolti érkezése elött még a mi kis 4. lakóközösségi tagunk is befutott. Nórinak sajnos nem sikerült a vizsgálya ezért hazaérve gyorsan neki is esett egy halom mosatlannak. Majd úgy döntöttünk h nézünk vmi filmet.

Ez a film pedig A csajok háborúja. Aranyos film sztem . Jókat lehet rajta kacagni, és néhol arcpirító dolgok is előkerülnek. Alapvetően ez egy csajos film sztem, de fogyasztható. Az alapstory lényegében az h két kislány egyszer egy csodaszép esküvőt lát egy New Yorki hotelben és elhatározzák h majd ott fogják ők is megtartani a sajátjukat ugyanugy júniusban. Minden apró kis részletet elterveznek és megálmodnak a maguk módján. Aztán eltelik 20 év és már mind a 2 hölgyemény elérkezik oda h mennyasszonnyá válik. Az elején semmi probléma nem fenyeget, mind a 2 hölgynek sikerül időpontot taláni, az egyik június elején a másik pedig a végén. Mindenki boldog és örül. Azonban nemsoká kiderül h a szerencsétlen titkárnő miatt elkeveredtek a dolgok és az előre megígért 2 időpont egyike alkalmatlanná vált. Így hát jön a konfliktus helyzet vkinek engednie kellene és feladni az életen át várva várt álomesküvőt a másikért. Azonban különböző furcsa események és kibontakozó ellentétek miatt senki sem enged így megindul a hábórú a 2 esküvő között. Mind a 2en ott raknak keresztbe a másiknak ahol csak tudnak (tipikus nők) így nem kis bonyodalmakat okozva az amugyis nyugalmas és idegkímélő esküvőszervezés közepette. A végén ugye kishíjján teljes a katasztrófa, de csak happy end lesz.
Miután teljesen egyedül maradtam és h vmivel mégis csak lekössem magam az ujonnan letöltött South Park részeket kezdtem el nézni de mint kiderült ezek nagyrészét is láttam már a magyar MTV-n szal annyira igazából ez sem kötött le. Miután se kézpénzem sem pedig kajám és innivalón nem volt úgy döntöttem elsőnek megcélzom a kémiai épületet majd azután pedig egy gyros tállal csillapítom addigra már igencsak elharapódzott éhségemet. Miközben a nagyon finom délutáni ebédemet fogyasztottam azt hallgattam ahogy a melettem lévő asztalnál 3, 60 év körüli néni 3 sör mellet ( !!?? ) milyen kedélyesen és vidáman elcseverészett különböző dolgokról. Néha még fel is kaptam a fejem h mikről nem beszélnek. Őszintén szólva nem volt egyedül - ennek ellenére sem - vmi nagy élmény a délutánom. A kellemes debreceni napsütésben egyedül sétáltam a gondolataimmal és bari mixeimmel.
Hazafelé sétálva gondoltam csak megörökítek már vmit h tudjam szinesíteni a postot képekkel is, most így visszanézve sztem elég jól sikerült az elképzelés, mert igen sok képpel tudtam tarkiíani és ezáltanúl vmien módon tagolni is a mondandómat. Most is éppen egyedül ülök a laptoppal az ölemben és írkálgatok itt nagy magányomban, jobb dolgom úgy sincs tehát csinálok Nektek olvasnivalót :). Lehet szét kellet volna szedni 2 külön postra ezt az egyet, de már így marad. Estére még vmi filmezést vagy sorozatozást beiktatok aztán a holnapi nap folyamán véghez viszem a rámbízott feladatokat majd hazafelé veszem útam. A közgázos kis kirándulásról és a napi járás-kelésről majd otthonról egy kis szösszenet formájában írni fogok ;)

Some Music

Igazából most nem nagyon vagyok olyan kedvemben h irogassak , nem mintha vona miről mivel az elmult pár napom csak a tanulásról szólt és arról h Chuckot néztem. Akit érdekelnek a részletek visszaolvashat twitteren. Elég rossz és mérges hangulatomban vagyok persze nem ok nélkül. Ha olvassa az aki miatt van ez remélem nem haragszik rám már megint, vagy ha igen akkor tegye. Mind1 nem akarok erről többet írni mert ez már nem ide tartozik.

Inkább megmutatom azt a két számot amik mostanában eléggé a fülembe másztak és aktuálisan eléggé elöl vannak a lejátszási listámon. Nem éppen rokon műfaj a két szám, remélem azért akad majd akinek vagy az egyik vagy a másik tetszeni, esetleg mind2 ... nah füleljetek :)

8

Hát nagyon sok minden kavargott mostanában bennem és tegnap elött este egy kis egyeztetésí malőr miatt olyanra volt lehetőségem amire már egy jó ideje nem. Jófféle zenékkel egyedül sétáltam egy nagyot a városban és gondolkodtam. Rengeteg minden eszembe jutott és rengeteg dolog futott végig az agyamon. Eltelt egy év, egy évvel ezelőőt ilyenkor mindenki azon izgult vajon felveszik-e az adott egyetemre/fősulira ahova jelentkezett, teljesen bevolt sózva mindenki érthető módon hisz ez mindenkinek egy elég fontos alapkő a nagybetűs élete és a későbbi jövője felé. Sokat gondolkodtam és álmodoztam arról h milyen is lesz majd az egyetem és milyen lesz ott nekem. Igazából nem annyira a tanulásra koncentráltam mert ugy éreztem (akkor még ) h azzal nem lesz gond.

Rengeteg kérdés felmerült bennem ezen dolgok kapcsán, milyen lesz majd ott , hova kerülök, kikkel fogok összekerülni, milyen örültségeknek leszek a részese, milyen bulikban és balhékban fogok majd részt venni. Ezeken nagyon sokat gondolkodtam mert igazából nagyon vágytam a változásra és arra h tartalmas jó és élvezhető legyen ott, vágytam arra h felhötlen és gond nélküli időszakot kapjak az egyetemtől. Elég messziről indulva probálom elmondani azt amit a cím sugall, de majd ha a dolgok végére érek fogjátok sztem érteni h mi volt ennek a szerepe h ilyen távolróm kezdtem el a dolgokat.
A nyár végén kisvártatva hatalmas kiváncsisággal és izgulással a gólyatábor kiskapuja ajtót nyitott egy teljesen új, hatalmas és tágas világra amire eddig nem volt lehetőség betekinteni, de most már az is megadatott h belépjek. A gólyatábor folyamán olyan embereket ismertem meg akikről nem gondoltam volna h később mennyire fontos szerepet fognak majd játszani az életemben, nem is gondoltam volna h majd lesz olyan h nem hogy egy álló napot de egy fél délutánt is nehezen fogok kibírni anélkül h legalább egy félórára is találkozzunk. De mégis így lett , ezekkel az emberekkel rengeteg dolgon mentünk át az első félévben. Rengeteg bulink volt , sok helyre jártunk együtt és egyre több és ujjabb embereket ismertünk meg. Néhányan ezek közül az emberek közül hasonlóan fontos szerepkörbe nőttek fel, és egyre több ember került hozzám közelebb. Ezek alapján is egyre jobban éreztem azért - a gondok ellenére is - h jó helyen vagyok és megtaláltam azt amit igazán kerestem itt, de akkor még nem is tudtam h az első félévet a 2. magasan felül fogja múlni. Többek között az 2 félév közötti vizsgaidősuck miatt is kicsit az emberek szétszéledtek ami érthető, mindenkinek készülnie kellet a vizsgákra, nem tudtunk ugy együtt lenni mint eddig. Senki nem is vonta ezért felelősségre a másikat , de így akaratlanul is kis klikkek alakultak ki. Ezt úgy értem h azok akiknek hasonlóan voltak vizsgáik tudtak ugyanugy együtt bulizni és együtt logni mint együtt de akik nem voltak velük szinkronba kiestek a pikszisből.
A tavasz megérkeztével kezdődött el az amit - emlékszem még anno - először Viktor egyik blogbejegyzésében olvashattam. Azt h mekkora hangulata lesz annak h a Kossuth kolik közti térre kellemes időben kiülve beszélgetve egy sör társaságában nézzük majd a sok-sok jó csajt. Ki gondolta volna h egy ilyen egyszerű kis apróség h megtudja változtatni az életed bizonyos részeit. Minden ami most olyan nagyon fontos és olyan nagyon sokat jelent mindannyiuknak az egyszerüen innen indult. Ebből az üljünk ki a kolitérre és ne csináljunk semmitből. Eleinte csak mi fiúk vittük ezt a fonalat. Viktor Tibi Zsolti és Én , aztán ugyebár egyikünk sem kolis ezért a kolis ismerösök mindig fenn voltak akadva h mit keresünk mi mindig itt. Hát jól érezzük magunkat és élvezzük h itt lehetünk. Aztán fokozatosan ahogy szinte kötelező napi programmá alakult ez a kolitéren lógás a lányok is csatlakoztak hozzánk. Nóri Eszti a mi másik Nórink és persze Dóri is. Persze nem felejtekezem meg a többiekről sem akik alkalom adtán ugyanolyan szerves részét képezték a bandának, de ők nem folyamatosan voltak ebben benne. Az elöbb felsorolt 8 emberke egyre többet lógott együtt egyre inkább az együtt élünk kategóriát kezdtük kimeríteni. Esténként mindig a kolitéren voltunk , sör, eszméletlen jó hangulat, olyan és annyi mennyiségű jókedv h igazából a címben szereplő 8ast ha elfekteted akkor tökéletesen visszaadja a dolgok mennyiségét. A minőségre meg - már akkor is - de csak igazán most kezdünk rájönni amikor már mindet megéltünk és kezdjük vagyis csak probáljuk magunkban összegyűjteni a sok-sok szép emléket és jó poént, a sok karcolást. És ez nem azért nem megy mert elfelejtettük őket, egyáltalán nem erről van szó egyszerűen tényleg végtelen sok olyan ilyen van h egyszerüen képtelen vagyok hitelesen visszaadni a dolgokat. Ezeket meg kell élni és élvezni h csak megtörténik és azokkal az emberekkel vagy akik nagyon kedvelsz. Sztem érezhető h mi 8an nagyon összenőttünk, de tényleg nagyon durván már szinte együtt éltünk minden nap. Tehát így telt el az elmúlt jó 2-3 hónap, Velük. Ezért is olyan meglepő még ez a dolog. Ennyire rövid idő alatt ilyen szinten összenőni vmi eszméletlen. Most pedig amikor odakerültünk h a banda egy része megy ki Londonba, a többiek pedig valszeg az ország különböző pontjaiba haza, elérkezett az a pont amikor búcsúzni kell. Igazából ezt csináljuk már lassan 2 hete, csak búcsúzkodunk. Eszméletlen h milyen dolgok jönnek elő. Mint mondtam már együtt éltünk tényleg és most akkor mindenki megy szanaszét és jószerivel a augusztus közepén lévő gólyatáboros csapatépítő táborig nem is nagyon fogunk ujra összeállni. Ekkor is csak csökkentett létszámban mert 1 emberünk nem fog jönni majd csak nagyon nagyon soká. Addig a 8as banda nem lesz teljes. De mivel most hétvégén Eszti Dóri és Viktor nyakukba veszik a nagyvilágot és nekivágnak Londonnak, ezzel egy jó időre a személyes kontaktus megszünik velük. Elbúcsúztunk meg minden ilyenkor szokásos dolog megvolt de nagyon fognak hiányozni és rossz az h nem lesz este a kolitérre kiülös baromkodos este. Mert vége, vége az egyetemnek, a tanévnek és a tanulásnak is.
Ennek örülnöm kellene , örülök is de ezzel egy olyan társaságnak is vége lesz ideiglenesen ami nagyon fontos volt nekem. Várunk Titeteket vissza, nagyon sok szerencsét és vigyázzatok magatokra. Mindenki legyen erős, elszalad az idő seperc és ujra a kolitéren fogunk karcolni és osztályozni. Nah de mostmár befejezem tényleg :) puszi mindenkinek a 8asból és vállveregetés a fiúknak.

(House) Music & (sub) culture 1.0

Nah hát akkor most szépen következzen az ami be volt igérve a bázisos kedd este. Ezután majd szépen sorban a már aktuális eseményeket is leírom majd. Tehát a kedd is úgy telt nagyvonalakban mint ahogy akkoriba a napok, probáltam volna dimat 2-öt tanulni de igazából mindent csináltam megint csak azt nem. Már eleve az egész nap úgy indult h mikor lesz már este. Aza a nagy igazság h már így ennyi idő távlatából nem is emlékszem igazán mit csináltam napközben csak onnan van meg pontosan h az albérletben éppen Lacival, a főbérlővel egyeztettünk a jövőbeli dolgokról és miegymásról amikor már az orára pillantva tudatusolt bennem h hajaj gyerekek a megbeszélt időpont , a tali ideje a koliban vészesen közeleg. Szerencsére éppen Laci érkezése elött estem túl a zuhanyzáson. Miután Laci elment még egy kis készülödés és mondom akkor indulok hamarabb h még Annának is a beigért látogatást meg tudjam tartani. Kellemes dallamokkal a fülemben (hangolodva az estére természetesen egy bari mix ment, asszem a Camelotos...) Nah akkor ugye 1es koli. Kopogok az ajton és hát nagy vártatva megint csak nagyon örült nekem Annácska mert már elég régen nem látott. Ő éppen a nagy nem is tudom már milyen tárgyának a tanulásában volt amiből a rákövetkező napon vizsgázott, ezért is nem jött velünk a Bázisba. Mondtam neki h engem várnak a többiek a másik koliban és mennék de Ő csak marasztalt 1 kicsit h menjünk ki az erkélyre és tanuljnk együtt egy kicsit. Jó egye bassza legyen... régen látott ennyi kijár neki is :) :P. De errefel h én ilyen rendes vagyok mivel hálálta meg , hát azzal h szépen összefirkálta a karomat amíg kint ültünk és beszélgettünk ÉS még utánna neki állt feljebb amikor én is elkaptam őt. Nah miután kijátszottuk magunkat felhivtam Tibit h akkor esetleg 3an vagy 4en beszervezzük-e Sétáló János kollégát az estébe. A válasz az lett h igen, de Tibi most nem akart benne részt venni, így Viktor Zsolti és Én álltunk csak le Sétáló Janival beszélgetni. Elöszőr is ehhez be kellet belőle szerezni egyet a sparban amit Zsoltival aránylag normális menetidő alatt abszolváltunk is. Aztán a koliba visszaérve még a csajok akkor indultak el a másik szobába, h a mi örömünkre is, nagyon kicsipjék magukat. Mi addig az akkor már hatalmasra duzzadt szomjunkat oltottuk egy kis - akkorra már - kakukkfű teának elkeresztelt finomsággal és közben egy kis hangulatfelhozó zenét is beiktattunk. Nórival még vasárnap megbeszéltük h majd én kedden a bázisba zakóban fogok jönni ehhez tartottam is magam. De mihelyst a srácok meglátták, egyből had probáljam már fel, meg csináljunk már képet (ami mondjuk amúgy is cél volt h mindenki fullra kicsipve és akkor nyomjunk pár jófféle képet) Szóval Viktor kezdte a sort, majd még hozzá Zsolti napszemcsijét is felvette ... és azt hitte h kemény :D de hát tévedett :D az a zakó rajtam állt a legjobban :). A legjobban az tetszett amikor már a csajok is megérkeztek és már mindenki ugye felucsúdott abból az ámulatból amit egymás számára nyújtott elsőre a 2 társaság, Móni egy olyan bokkal kedveskedett nekem h "Olyan vagy így mint Justin Timbarlake , de komolyan ! ". :) Nah itt egy kicsit éreztem azt h egy nagy levegőt kell vennem és ki kell huznom magam, mert ezt elég jól esett hallanom. Hozzáteszem még most h a csajok vmi bámulatosan néztek ki ... Nóri abban a sárga rucijában ... Móni megint csak az ő kis csini miniruhájában ... és hát az én imádott Kókuszkáám ... ahh nagyon kitettek magukért :). Nah aztán következtek a jobbnál jobb fotók , majd egy csoportkép is , amin sajnos Eszterem nincs rajta :( mert ugye Ő fényképezett , de neki is rajta kellet volna lenni hisz Ő is a "mag" egyik alapembere. Nah de miután ezek lezajlottak ugy döntöttünk h még az utolsó vilit becélozzuk és azzal megyünk a főtérre majd úgy a Bázisba, mivel már mindenki fogyasztott alkoholt (még ha csak minimálisat is) szóval a kocsi ki volt lőve. A villamos sofőr teljesen rendes tag volt , kiíáltuk kis "teával" de azt mondta szolgálatban nem teázik :D hát nem erőszak a disznótór, több marad nekünk ;). Útközben Tibi és Viktor eléggé összespanoltak vele ahogy mi is , majd feldobta a kollega, h mi lenne ha bekanyarodna a Bázis elé mert az mekkora lenne ha villamossal állítanánk be, mert azzal valszeg úgysem jön senki, meg ugye elég sok csajt haza is tudunk rajta vinni (persze mire lett volna nekük szükségünk 3 olyan szépség oldalán mint Nóri Dóri és Móni). A villamosról leszállva a kollega is dijjazta a csajok dekorativ öltözködését azzal h csak nekik (nekünk) csengetett egyet a vilivel :). Nah megérkeztünk a Bázisba. A bejáratnál a szokásos kolisszális méretű úriemberek (azért szokászos mert ált ilyen helyeken kb ilyen méretben vannak jelen) akik 1 db ezer forintos bankó ellenében egy olyan karszalaggal láttak el ami még nagyon sokáig marad majd annak bizonyítéka és emléke h mekkora nagy buli volt számomra az első Bázis és Bárány Attilás bulim. Ezek után irány befelé, az eszméletlen hangulatos teraszról vezetett befelé az utunk magába a klubbhelyiségbe. Itt elöszőr 2 dolog fogott meg, nah jó nem 2 hanem azért egy kicsit több. Kezdjük ott h ami azért egy férfi embernél fontos, elég dekorativ pultus lányok díszitették a környezet, akkor a bőrkanapék , a világitás , a hangulat így egy az egyben mind már nagyon kecsegtető volt, pedig ekkor még alig szálingoztak az emberek. Nah hát akkor kisvártatva jöhetett a duci Heinekken aminek itt az értéke az arany árfolyamával lehet vhol egy sulycsoportban , de ez jelen estén nem igazán érdekelt. Szal eleinte csak üldögélés és fényképezkedés a bőrkanapékon hogy azzal is teljen az idő, majd egy kis twitter is h azért aki kimaradt ebből az tudja online h mi a szitu :). A bőrkanapén hátradőlve és magamhoz ölelve a csajokat vhogy egy olyan érzés fogott el amit még eddig nem nagyon éreztem. Igazából az egész szitu így olyan volt ami nekem eszméletlen sokat jelentett és egy olyan emlék lesz és egy olyan érzés amire egy jó darabig biztosan emlékezni fogok. Miután sikerült magamhoz térnem és a többiek is már úgy dönöttek h elég volt az ücsörgésből akkor jött az h nah csapjunk a lovak közé. Egy kis szolid lötyögés vette kezdetét, és mivel még a tánctéren is mindig csak éppen szálingozott pár ember így csak ilyen alibi szinten ment a dolog. Aztán persze ugye gyűltek a népek, egyre többen, és jobban vártuk már Bárányt. Kisvártatva meg is érkezett az öreg, és amikor meghallotuk a Pillangót akkor mindenki érezte h most veszi kedzetét a hatalmas nagy party. Az öreg szokásához híven a legjobb és általáunk eléggé kedvelt zenéket nyomatta, Mi Viktorral nem is mentünk ki pihenni végig tomboltuk a 2 órás szettet. Egyedül akkor tartottunk egy kis szünetet amikor Bárány bejelentette h itt van Dzsudzsák Balázs, ekkor Viktorral összenéztünk , gyerünk csináljunk Vele képet. Kis idő elteltével és egy kövér körséta után a Bázisban, ezt is kipipálhattuk. Így egy közös fotóval gazdagodva vágtunk bele az este hátralévő részébe. A hangulat a végén eszméletlen magasa szinten volt mindneki nagyon jól érezte magát és amikor sajnos a 2 órás szett végéhez értünk Attila ahogy mostanában szokta azt kérte h csak az tapsoljon akinek tetszet , hát persze h az egész Bázis feltett kézzel tapsolt az öregnek. Ezután mi gyorsan előre gondolkodva kimentünk a kocsijához h majd ott elkapjuk egy pár fotóra mert bent nem olyan sok esély lett volna rá. Ahogy kijött Viktor leszólította h esetleg a egy pár kép erelyéig asszisztálna e nekünk. Nagyon rendesen és mosolygosan fogadta a kérésünket és mindenkivel lett közös fotó. Itt értünk el az esténk képzeletbeli lapjának az aljára ahol minden esemény mellet egy nagy pipa szerepelt. Érthetőbben, mindent sikerült megcsinálni amit szerettünk volna , mindenki eszméletlenül jól érezte magát és egyszűen leírhatatlan élmény volt számomra ez az egész. Így az összes dolog együtt egy egészben összeállt az este folyamán. "Totális katarzis" ahogy mondotta volt az öreg költő ;). Miután ugye mindenki elég komolyan végig nyomta a estét tánc tekintetében, elegendő erő híjján a lábakban egy taxi segitségét vettük ignybe a hazajutáshoz. Ezzel megint csak marha jól jártunk mert a sofőr elfelejtette bekapcsolni az orát így másnap amikor ki kellet fizetni a többieknek a taxit összesen 150 ft jutott egy főre. Abszolút korrekt. Miután ugye engem Viktort és Nórit kiraktak az egyetemsugár út és a füredi sarkánál én szépen elindultam hazafelé és Ők is . Már amikor majdnem otthon voltam és kerestem a kulcsom akkor találtam meg a farzsebemben a Viktor kulcsait amit még az este elején bízott rám. Nah akkor gyerünk vissza mert ezek az istennek nem fognak tudni bejutni kulcs nélkül :D. Mindekitől egy kis mosoly a kulcsátadásnál és mostmár tényleg irány haza. Otthon még sikeresen megtudtam h nem sikerült a 2. vizsgám sem dimatból ami sajnos egy kis keserédes ízt csempészett így az este végére, de igazából nem akartam h egy ilyen baromság most elrontsa ezt a szinte már-már tökéletes estét. Még belekukkantottam a NBA nagydöntő 3. meccsébe, de erő híján nem sokáig tudtam nézni. Így tehát fél 5 tájékán nyugovóra tértem :)

Kiss and lips

Sztem ehez nem kell semmilyen szöveg, nézd meg a videót és majd talán megérted ;)

Megint kezdődik

Igen, sajnos már megint elérkezett az amit annyira utálok, pedig eddig csak egy alkalommal volt még részem benne. Ez pedig a vizsgaidősuck. Egyszerűen elképesztő azért h mégis miket akarnak velünk fél év alatt megtanítattni. A tárgyak amikből most még csak az aláírásokért harcolok kiakasztanak. Sajnos a dimat aláírásom 4 pont híjján eluszott , de még szerencsére egy pot zh-val ezt majd tudom orvosolni. A tegnapi és a mai nap folyamán átvettünk a féléves (!!) dimat anyagot arra kihegyezve amit a gyakvezértől tanácsként kaptunk. Most azt érzem talán h a dimattal annyira nem lesznek nagy gondok és majd a 30 pont elérése nem fog nagy problémát jelenteni. Ezután nekiálltunk a Kalkulus 2-nek és jelenleg is az folyik éppen, csak kell egy kis szünet néha , mert ez a feszitett tempó és az egész napos matekozás nem gyengén leszívja az ember agyát. Mint már írtam a jövőhét nagyon durva lesz. Még a operácios rendszerekhez tartozó anyagot el sem kezdtem nézegetni , abból csak ilyen halvány foltok vannak, amiket tudok és értek (azok is csak gyakorlat alkalmaival ragadtak rám). Ez és a kalk 2 vége mind a vasárnapi programom lesz. A tanulás mellet sajnos a legnagyobb problémám a kajálás megoldása. Ugyanis most ugy döntöttünk Ferikével és még 1-2 csoporttársal h összeülünk a 7 végén itt debrencenben és együtt tanulunk. Eddig sztem kifejezetten jol haladunk, sokkal előrébb vagyunk mint voltunk. Csak hát ugye a kaja. A heti kajám már amit még vasárnap hoztam már réges-régen elfogyott (meg ha lenne is akkor sem lenne már jó sztem így szombat tájékán, leszámitva a sülthust ami még a hütőben figyel, és ezzel meg is találtam a vacsimat :D mire nem jo ha blogot ír az ember :D XD ). A mai "ebédet" is ugy ejtettük meg Ferikéékkel h kiruccantunk a City Burgerbe. Az út Ferike számára teljesen idegtépő volt mégpedig azon oknál fogva h nekem nincs bérletem buszra, csak villamosra és trollira. Még a jó multkori májusi kis családi kirándulás alkalmából maradt meg 3 dugi jegyem, amit persze azóta sem használtam fel, mert spórolni kell. Csak ha nagyon muszály akkor lyukasztunk. Nah és ehez most is tartottam magam. Szépen leültem a lyukasztó mellé és minden egyes megállónál figyeltem az embereket és persze h felszállás után lyukasztanak-e vagy gyanusan ellenőr fejüek-e. Ferikét teljesen leverte a víz a nagy izgalomtól és csodálkozott h nem vagyok ideges. Egyrészt hétvégen alapból sokkal kevesebb az esélye az ellenőrbe való belefutásnak másrészt meg ki lehet őket szúrni tehát nem voltam ideges. Ferike helyettem is az volt :D. Nah aztán megérkeztünk a célállomáshoz és ettünk egy jót. A választott étel elsőre picit furinak tünt, de sok volt benne a hús gondoltam csak nem lehet rossz, és tényleg nem volt az :D nagyon finom volt. Egyetlen apró gondja az volt h nagyon kevés volt, simán letudtam volna tolni belőle még 1 adagot(csak az meg már nem lett volna annyira pénztárcabarát manőver). Ezt követően hazaléptem az albértembe a laptomért, útközben egy kedves ismerősre akadtam a villamoson. Alettára, aki éppen a koliba tarott visszafelé. Megbeszéltük azt h milyen dolgot rejteget a világ elől és ő valojában .... ( akit érdekel a folytatás, gondolok itt konkrétan azokra akik ismerik, kérdezzék meg magát az említettet :) ). Miután összeszedtem a cuccom megint csak itt vagyok Ferike albérletében, és gyürjük lassan de biztosan a matekot még mindig.

Igazából emiatt ittmaradni (mármint a tanulás miatt) debrecenben annyira nem jó. Jó idő van , szép idő, lehetne menni mozogni, az otthoni kosaras kollegák annak tudatának hiányában h én itt maradtam még hivtak is volna játszani ami jol is esett volna most, de hát nem vagyok otthon. Szóval sétálva a városban elég rossz volt látni ahogy mindenki a majomketrecekben focizik vagy éppen kosarazik, az emberek csak ugy élvezik a hétvégét. Ezzel szemben nekem egyre erősebben a tanulásra kell koncentrálnom mert szorítanak az időpontok. Nem a mennyiséggel van most nekem gondom hanem azzal h lényegében minden egyszerre lesz. Ez az ami sok szempontból is nehézzé teszi a dolgokat. Nem tudja az ember igazából h meikre koncentráljon. Ha az egyikre több időt fordít akkor az a másik rovására megy. Ami azt fogja eredményezni (nálam legalább is azt szokta most meglepő módon MÉG nem érzem) h ideges leszek h a másik tárgyal nem foglalkoztam eleget. Ezután fog elkezdődni a kapkodás ami megint csak semmi jót nem hoz be ebbe a - már amúgyis eléggé - zavaros képbe. De egyelőre mivel nem vagyok ideges és még most aránylag a koncentrálás is megy türhetően, haladok. Igaz így - a létfenntartó funkciókat leszámítva - semmire sem marad idő. Ezt a bejegyzést is csak azért iktattam már be mert egyrészt elmaradt a heti összefoglaló is (amit már időrendi zavarok miatt nem is fogok megirni, meg annyira nem is volt eseménydús hét, hogy olyan sokat lehessen róla írni, igazából a keddi mozi, és a szerdai ominuzus este érdemelne 2-3 sornál többet) másrészt az igért Star Trek kicsit részletesebb elemzése és bemutatása is elmaradt (ez az amit talán majd még tudok pótolni).

Tehát összefoglalva a dolgokat egyre jobban szorul a hurok a nyakam körül, de minden létező erővel és akarattal azon vagyok (és azért kapálodzok) hogy sikerüljön a lehető legtöbbet kihozni ebből a körülmények reális ismerete alapján. Legyen meg minél több tárgyam, legyek 30 kredit fölött h ne kelljen a költségtérítésre való átsorolástól félni , és persze a tárgyat elvesztése miatti befizetendő pénzösszeg is minél jobban konvergáljon a 0-hoz, vagy nem is a 0-hoz de legyen minimum ponton (itt ment az agyamra a kalkulus).

Mindezek mellet még az időérzékem is elvesztettem. Mert ugye megszokja az ember h 5 nap debrecenben aztán haza, hétvége és megint vissza. Na most ugye nekem a hazamenetel kimarad ugyebár, emiatt a szokásos algoritmus (már a prog1 is kezdi kifejteni hatását) felborul és olyan mintha hétköznap lenne :S (nem akarom jobban magyarázni gondolom értitek mire gondolok és jártatok már így pl hosszu hétvégék alkalmával).
Nah de most ennyit mára, még maradt bennem annyi erő és akarat h egyfajta feladattípusnak még nekiesek és megprobálom megérteni amit csak lehet. Igyekszem mindezek ellenére azért min heti 1 postot irni arról hogy is állok az "akasztófa" játékban.

The end arrives

Nah nem kell semmiféle világvégére gondolni mielött még itt vki a szívéhez kapna, csak a kis szünetünk érkezett el a végéhez. Vegyes dolgok vannak most ezek alapján a fejemben. Most ezzel h ennek is vége lényegében a nyári vizsgaidősuck végéig nem lesz pihenés (!?) és gondoljunk már bele emberek, az NAGYON SOK ... két napot is nehét kibirni tanulással nem h még kb két és fél hónapot. Tehát a pihenésnek egy időre igen búcsút lehet mondani, aminek nagyon nem örülök, főleg h elég lusta természetű ember vagyok. Továbbá a héten elég "jó" időtöltés volt ebben a remek idében az is h kijártunk kosarazni a régi "grund"-ra. (a jó azért van "" - ek közt mert 3 nap alatt kétszer roppant akkorát a vállam h aszittem nem is megy a helyére, és még most is eléggé fáj) Ezt a kis apróságot leszámitva jól esett a mozgás csakhát sajnos a formahanyatlás engem is elért... nem ment jól a játék egy-két rövidebb periódust leszámítva amikor legalább a 3asok sültek szép számmal.
A másik szempontból viszont csak vmi jó is abban h vége a szünetnek (már ha az jó h az egésznapos döglésnek vége) hogy ujra irány debrecen és a pezsgő egyetemi élet... igaz ez sajnos ugye mint már emlitettem tanulással is jár (de utálom ezt a szót), de végre a sok debrecein barát is ujra egymásra talál :D. Sokaknak igen megterhelő volt ez a szünet, mivel olyan istenhátamögötti alacsony lélekszámú településen laknak ami a szociális életük minimalizálodását eredményezi, de majd debrecenben ujra megindul a felélénkülés. Nekem ez éppen határeset. A kis városon még a nevében is viseli h kicsi, (mert az is tegyük hozzá) de azért nagyobb mint a többie akikről elöbb szóltam, továbbá nekem azért elég sok haver, barát , nagyonjóbarát van itthon akikkel ellehet lenni. Ott vannak ugye a kosaras haverok akikről már volt szó csak a példa kedvéért.
Azért nekem is jobb talán debrecenben a többiekkel gondolom én de majd a dolgok lehet rámcáfolnak, majd kiderül.
Hogy mindenki gyorsan visszarázodjon a debreceni egyetemista lét adta örömeibe, hétdő este mint már irtam egy minden egybe szüli névnapi kis szolid iszogatás is bulizgatás van kilátásban. Ma pedig még arrók is értesültem h egy fagyizásra is hivatalos vagyok Annával :). Még a keddi debreceni vásárlásunk alkalmával sikerült megtréfálnom. Beszéltünk h irány a fórum együnk fagyit, habozás nélkül beleegyeztem, és majd hozzátettem h ott ugyis van automata veszek fel pénzt ott. Erre Anna azzal jön nekem h a Fórumban nincs OTP-s bankautomata, mert neki is a nemrégi vásárlás alkalmával azt mondták h nincs ezért keresnie kellet egyet a nem messze lévő plázában. Nah már msot ezzel a gond, h van OTP-s automata a Fórumban, mégpedig az első emeleten, a spar mögött asszem. Nah és akkor jönnek a nők a szokásos "Én mindig mindent jobban tudok nálad" szöveggel márpedig h ott nincs, mondom de van mert én már nem egyszer vettem onnan fel pénzt. Csak állította h nincs, mondom rendben akkor menjünk és a ha van akkor Te fizeted nekem a fagyit, ha nincs akkor én fizetem Neked. Ugye nem is kell mondani tévhitének köszönhetöen egyből belement mert azt hitte lesz egy kör ingyen fagyija :D . Hát én csak mosolyogva dörzsöltem a tenyerem. Amikor odaértünk az emlegetett masinához :D hááát... egy másik kártya cég szlogenét kölcsön véve, így tudom összefoglalni: pénzfelvételi díj - 39 Ft , sms értesités számlaegyenlegéről - 25 Ft, Látni Anna arcát amint tudatusol benne h tévedett , felbecsülhetetlen :D (nah jó most ez lehet kicsit gonosz volt :D ).
Tehár picit durcisan, de tudomásul vette h megint igazam volt. Jót is fagyiztunk utánna.
Nah de hát ez már nem is most volt. Ami aktuális az pedig a húsvéti ünnep (ami számomra ugyanolyan nap mint a többi, csak nincsenek nyitva a boltok és a megszokott hétfői nappal ellentétben a közlekedés a ünnepi keretnek megfelelöen zajlik) mindenki megy majd locsolni meg tojást gyüjteni - aki még tegnap (post irásakor 0:20 van) nem tette meg. Szal mindenkinek sok sikert ezen tevékenységéhez, Én max Annát lepem meg maj egy vödör vizzel :D.
Kellemes Húsvétot mindenkinek, élvezzük még ezt az egy napot ;)

Ez egyre rosszabb

Hát ahogy közeledik a hét vége egyre rosszabb és rosszabb kedvem van hiába voltam kosrazni az is most ahelyett h segiett volna csak tovább rontotta a kedvemet. Nem ment a játék, és ezzel nem csak magamat hanem azt is felhuztam néha aki velem egy csapatban volt. A vállam az megint kiugrott de legalább ujjheggyel elértem a gyűrűt régi térdsérülésem ellenére. A tanulás tekintetében igen apró lépésekben haladok és elég bizonytalanul is. De még idő éppen akad. A hétvégére már konkrétan programot is sikerült kilátásba helyezni. Minél több kosaras havert akarunk kihivni a pályára mindenki hoz sört és játszunk. A győztes iszik (ami a melegben a nagy rohanás közepette elég viccesen fog majd hatni, igaz jó részét ki is fogjuk majd azonnal izzadni) ezzel is csökkentve a vesztes hátrányát. Hütötáskát is tudunk szerezni ami nagy elöny mert ugye a meleg sör olyan mint az ökörhugy... akarom mondani nagyon rossz. Azután h mindenki elég sört ivott és már kisit be les sissentve ( igénybe vesz egy fürdést és egy ruhaváltást) majd irány a helyi vendéglátóipari egység ahol lesz vmi buli. Tervben volt az is h pénteken átlátogatunk karcagra egy erős kis retró bulira de amilyen hamar rábólintottam arra h megyek olyan hamar le is fujták a többiek eddig meg nem magyarázott okokból... remek mit ne mondjak.
Holnap egész nap (már amennyire tudok ) tanulni szeretnék h végre jussak is vmire ezzel a valséggel, sztem feladat megoldásra adom a fejem akkor azzal tudok majd haladni, mert eddig csak az gyakorlati és elméleti (ez a nem sok mert 2 előadáson voltam benn a 8ból) anyagból probáltam növelni a tudásom.

Nah és még nemsoká visszatérek még ma egy kis érdekességgel... most van rá időm ;)

Mégse olyan jó ez a szünet.

Azt hittem h jó lesz ez a hét pihenő és jót fog tenni. De tévedtem. Ahelyet h kipihenném magam és közben tanulgatnám azt a sok baromságot amit kéne, egyre szarabbul érzem magam a gondolataim egyetlen egy irányba folynak és hiába erőltetem csak minimális ideig tudok arra figyelni amire éppen akarok. Mármost ez pedig sem a tanulmányok sem pedig a saját hangulatom szempontjából nem előnyös. A tegnapi kis debreceni kiruccanás is elég érdekesre sikeredett... nem feltétlen a társasággal volt gond hanem velem. De most vmi nagyon elromlott. A szünettel egyfajta olyan unalmas és céltalan és lassu életmodba csöppentem vissza amit nagyon utálok, ezért jobb sokkal amikor legalább az egyetemre bemegyek végig szenvedem azt a pát órát aztán meg a többiekkel megyünk valamerre. Mindig van program , pörgés van ... nem az h ülsz és nem csinálsz - mert nem tudsz - semimt se. Ez a semmit tevés meg egyszerüen engem kiakaszt. A tegnapi este hát az vmi nem is tudom milyen kategória... negatív értelemben persze. Eddig legalább mindig ha más nem az alvás segitett vmien szinten a rosszkedvemen , kialudtam vagy vmi hasonló... szal legalább reggelre elmult. De most még ez sem müködik rendesen. Alig várom már a hétfőt amikor is lesz egy kis összejövetel több neves esemény alkalmával is. Névnap szülinap lesz minden. Igaz ezek a 7 különböző pontjaim lennének de mindenkinek igy a kényelmesebb mert tanulni kell mert ilyen zh olyan zh.. hogy enné meg a fene az összeset. Megint ott tartok h az egész napban a edzést várom a legjobban ahol remélem legalább jol elfáradok és estére tudok végre egy normálisat aludni mert az is rámférne.
A tegnapi este folyamán is többször éreztem azt h haza akarok jönni , haza ide a kis zugomba fel ahol biztonságban érzem magam, vagy nem is feltétlen biztonságban , de legalább csak csupán az érzés h itt az én világomba jó helyt vagyok ellentétben az összes többi hellyel ahol lehetek. Furcsa mod nagyon nem lelem a helyem, régen éreztem ilyet utoljára , mert mij meglepő ezt sem először érzem , csak most vmiért erősebben mint legelösszőr anno. Ugyanakkor ellentmondásos a szituáció mert akkor sokkal kilátástalanabb helyzetben éreztem így, most , ha átfogaon tekintek a dolgokra akkor lényegében majdnem minden a helyén van és nem volna okom szarul érezni magam, most nem árult el senki, nem fordítottak nekem hátat. Rengeteg barátom van akikre nagyon jól tudom h bármikor számithatok és elmondhatom mi nyomja a szívem. Mégis egyedül érzem magam. Nem is akarom most igazából részletesen senkinek kifejteni a dolgokat (csak 1 ember van jelenleg akinek igen) mert nem akarok róla beszélni mert nem, ugyanakkor meg ha nem beszélek róla sem jó ...
De marad a nem beszélek róla mert az azért erősebb mint a másik.
Meg most megprobálok erőtt venni magamon és teljes gőzzel - már amennyire képes vagyok - belevetem magam a valségbe amiben már legalább az 5. gyakorlati óra anyagánál kellene járnom ehelyett az első 2őt is éppen csak átolvastam...de majd haladok , végüli időm van még. Csak nehogy túl lazára vegyem mint ahogy azt mostanában szoktam.

Kis "szabadság"

Nah hát most a megszokottnak mondható módtól eltérően nem angol hanem magyar a bejegyzés címe. Az idézőjel pedig azt a fajta kis cinizmust takarja a részemről, hogy elvileg ez a szűk másfél hét lenne a tavaszi szünetünk ami ugyebár - mint minden szünet - arra volna hivatott h az ember kipihenje magát, kicsit átadja magát azoknak a dolgoknak amiktet szivesen csinál ha nincs semmi fontos elintéznivalója. Ehelyett mivan ? Készülni kell a valség zh-ra, meg kellene csinálni egy rakat progbeadanndó és abból is zh lesz, ugy h nem is volt gyakorlati óra tartva, szal nem is vettük át az anyagot, aztán ezek után még mindig ott van az oprendszer is amiből lényegében senkinek nincsenek meg a kérdések amit Mardeell tett fel nekünk orákról órákra. Szal tanulás szempontjából igen érdekes ez a szünet, nagyon nem szeretem az ilyet amikor ugye pihenni kellene mert azért az sem árt néha, de közbe meg kapsz annyi tanulni valót h igen belelilul a fejed.
A tavaszi jó idő kapcsán meg ugye ki az a barom aki nem azt választja h kimegy a pályára a haverokkal kosarazni, focizni, vagy éppen csak elmegy sétálni és élvezi ezt a remek időt. Sokkal kellemesebb időtöltés ez minthogy rohadsz a szobába a füzet felett és probálod magadba erőltetni azt a sok hülye képletet, vagy programkódot (ha nem matekból kell éppen egy rakat képletet, tétel vagy szabály tanulni akkor biztosan h vmi rohadt C kódot kell tanulni , szép szak is ez a PTI... ).
Annak tudok legalább örülni h ilyenkor délelött amikor 11 körül felkelek akkor már az egész ház üres és csöndes, és nem zavar senki csak én megyek a szomszéd idegeire azzal h hangosan üvölt a zene (sajnálom :\ de engem ez megnyugtat). Azért persze annak is megvan a hátránya h senki sincs itthon, mert igy lusta mocskos egyetemistának magának kell kaját csinálni, de hát mivel a túlélésről van szó - és azért az itthoni készletek igen csak bövebbek mint mondjuk az albérletben - nem annyira gond. Meg amit még annyira szeret az itthoni létben h a szobámban lehetek, ez az egyik nagyon fontos dolog, ami miatt hazajövök (meg persze a friss kaja :D ) mert itt fent a kis tetőtéri rezidenciámban olyan jóól elvagyok, itt nem piszkál senki (mert lsuták feljönnni a 2. emeletre , a zene miatt ha kiabálnak nem hallom :D a telót meg nem muszály felvennni :D ) meg ugye megint csak a jó idő kapcsán végre megint megadatik az h kifeküdjek az erkélyemre és bámuljam este az eget miközben szól a zene, jót tesz néha az ilyen is.
Nah de most akkor menjünk valségezni, aztán teszek egy kis látogatást debrecenbe is mert valakinek hiányzom (meglepő módon) és elsétálgatjuk a délutánt ....

"Just like old days ... "

Ahogy a bejegyzés címe is mutatja egy kis nosztalgia következik. Ez most annak kapcsán jött elő h mivel ilyen szép és jó idő van egy pár napja megint kijárunk a régi haverokkal a "grundra" kosarazgatni és aztán egész jól eltelik vele az idő. Most perpill ez a mozgás tartja bennem a lelket és tart egyensulyban, a nem éppen legkellemesebb időszakomban. Jól esik amikor kifutja magából az ember ugymond ezeket a kellemetlen dolgokat és este ugy érkezik haza hogy friss és nem is igazán fáradt, de az is jól eső tud lenni amikor ugy esek haza h mindenem teljesen nehéz és alig élek :D valahol nekem ez is jól esik most. Örülök nagyon annak h végre eljött ez a jó idő végre megint süt a nap és ha másnem már legalább ez ad egy alap jó hangulatot. Továbbá energiával is jobban el vagyok látva mint egyébként. Bár ez azért furcsa mert mostanában elég motiválatlannak érzem magam többnyire minden dolog irányába. Kicsit ilyen céltalannak érzem most a jelenlegi helyzetem, de nem olyan vészes ez mint amilyennek hangzik. Többnyire ígyis (magamhoz képest) jókedvüen és mosolygosan látnak a többiek. Ez persze nagy részben nekik is köszönhető, szerencsére igen sok jóbaráttal meg vagyok áldva aztán ha kicsit is látják h nem olyan a kedvem vagy megkérdik h mégis mi a baj és megprobálnak segiteni, vagy a rutinosabbak már ránézésből tudva a problémát egyből azzal kezdenek h "megrugdosnak" kicsit h kapjam össze magam. Ennek tökre örülök h ilyen sokan törödnek velem és persze nagyon jól esik azonban sokan tudják h igazán mit is hiányolok én a mindennapjaimból. Egyrészt néhány olyan fontos barátot akik nincsenek mindig velem debrecenben, és itthon is csak ritkán látom őket pedig nagyon fontosak, meg van egy másik dolog is...
Nem vagyok kifejezetten elégedett a dolgokkal mostanában, de ez a tavaszi és majd a nyári hangulat sztem rendbe rak teljesen. Meg persze remélem h mostmár majd állandosulni fognak azok a napok, hetek amit Viktor barátom annyira remekül leírt (itt elolvashatod) és remekül fog telni a szorgalmi időszak hátra lévő fele, aztán meg azt a néhány hét szenvedést amit a tavaszi vizsgaodősuck tartogat gyorsan átvészeljük és szabadok leszünk egy jó időre.
De addig minden erőnket abba fektetjük h megtaláljuk végre Laurát :D , aki ott volt tudja mire gondolok :D

Vaniliás karika, Kedveske, Egyetem...

Hát ezen a héten sem vittem sajnos túlzásba a blogolást de hát ez az első hét az egyetemen egyszerűen elképesztő. Az a kavarodás, zavar, meg az a szervezetlenség ami itt van azt leírni is nehéz. De azért megprobálom, legalább is azt ami velem lezajlott. Aztán majd szépen magyarázatot adok a címben szereplő szavakra. Kezdjük tehát a végéről, az egyetemmel. A héten úgy indultam el órákra h úgy naggyából összeállitottam magamnak minek h kellene lennie. Hát ez a hét végére igen csak átalakult. Először a diszkrét matek gyakorlatot én ugye hétfőre szerettem volna felvenni mégis péntek lett belöle, de a pénteki óra után hát ...nem érdekel mibe kerül de nem ennél a tanárnál fogok gyakorlaton lenni. Aztán elég vicces volt az amikor odamentünk az operációs rendszerek gyakorlatra jelentkezni. Egy 20 fős terembe 37 akartuk lenni. Meg amikor bedúródtunk...nah hát már ott érdekes volt a dolog. Aztán jött a legjobb rész. A gyakvezető kitalálja hogy sorsot fogunk húzni h ki marad és ki megy ...hát az agyam eldobom... egyetem ...és akkor igy döntjük el h ki járhat arra a gyakra és ki nem. Mit ne mondjak a szerencse mint ahogy általában most sem volt velem. Szóval járhatok az 18-20 közti időpontra... remek. Aztán a prog gyak is majdnem ilyen volt de ott meg tudtuk oldani normálisan. A kalkulus gyakot még nem tudtuk felvenni mert azokat phd-s hallgatók tartják akik jelenleg külföldön vannak szal érdekes lesz az is. Az egyetlen pozitívum a pénteki adatszerkezetek gyak, ha már pénteken kell járni akkor legalább egy csinos dekoratív csajszi tartsa :) így legalább figyelek rá:D (és pont egy ilyen tartja szal itt legalább egy szó sem érheti a ház elejét).

Hát ezért is, meg már csak csupán az előadásokra való bejárástól is marha fáradt lesz az ember. De persze ez a kavarodás is nagyon jóleső ám. Hol vannak a remek "11ig alszok és majd magamtól majd felébredek" napok. Nembaj ezek ellenére is volt azért a héten pár buli. Kezdjük a vasárnappal, ami megint csak úgy indult h egy sörre kimegyünk a kikötőbe. És megint mi lett belöle ? hát igen, nem egy sör. Volt akinek segiteni kellett a hazajutásban de utána már ment neki magától is mihelyst kitisztult a feje a levegőn. A kisérők (köztük Én is) az egyetem főépülete elötti szökőkűtban középen sétáltunk le mert a lépcsőn menni az olyan snassz :D.
A hétfői este a menzabulin bontakozott ki ahol ingyen fánkot is adtak :). Csak annyi baj volt az estével h mivel másnap korán kellet kellni ezért idő elött mennem kellet és így Annával elkerültük egymást. De ezt is sikerült a szerdai napon bepótolni :) voltunk vásárolni és egy jót beszélgettünk és majdnem ettünk vaniliás karikát is csak hát ez az közbejött és kicsit érdekesen váltunk el sajnos :( .
Ezek után az utam Zsoltiék felé vettem ahol már az összedobott pénzből vásárolt tekintélyes mennyiségű "lónyál" várt. Igaz 7en voltunk de azért így is elegendő mennyiség jutott mindenkinek. Volt akinek több is mint kellet volna. Én talán elkeseredettségemben vagy nem is tudom mi miatt igen nagy lendülettel vetettem bele magam a "ki látja meg hamarabb a pohár alját" versenybe. Ezek után elindultunk a Lovardába ahol az örök ifjú Tibi bácsi 62 szülinapja és egy ujabb fergetes CAMPUS Party volt programon. Busszal mentünk mert viszonylag korán indultunk h legyen is esélyünk bejutni. Az volt ám vicces amikor a buszon venni akartam jegyet (este fél 11 körül) és a busz sofőr nem adott :D vmi olyasmit mondott igyak inkább még vmit :D . Vannak még rendes DKV dolgozók is :D Ritka az ilyen szal meg kell becsülni :D.

Tibi és Jómagam a Loviban ;)

Ezután aztán a Loviban egy hatalmas jót buliztunk :) Volt az egyik örök kedvenc retró számom ami mindig a nyári bulikat jutatja eszembe és pár olyan felejthetetlen emléket amit egy nagyon fontos barátnak köszönhetek :) ilyenkor mindig megszoktam csörgetni, h tudja h ez megy de ez alkalommal gondolkoztam, meg már csörgettem elötte más ok révén, meg nem is akartam felkelteni szal ez most elmaradt. Később egyre több ismerössel futottunk össze bent és nyomtuk a dance-t :D. Igaz a nagy tömeg miatt kicsit sajnos levegőzni kellet mert nem volt igazán jó hatással rám. De összeségében ha nem nézzük a nap többi részét csak az estét akkor nagyon jó volt.
Ezután jött a péntek este. Amire igazából nem is akartam elöször menni. Említettem is Balázsnak mondom max egy kis sörözés a fűzben. Aztán kiderült h jön Kedveske is (az elöbb említett nagyon fontos és nagyon jóó barát :), ezt a becenevet még a barátságunk elején aggatuk egymásra:) ) és hát akkor mondom úgyis van neki mit mesélnem, meg nem is ártana ha már végre buliznánk egy jót együtt. Ezekkel az elvárásokkal mentem el itthonról, de amikor hazaértem az este minden elvárásomon magasan felül teljesített! :) :) :) Annyira de annyira jó kedvem volt és jóól éreztem magam, pedig csak táncoltunk és beszélgettünk az itthoni barátaimmal meg ökörködtünk a haverokkal. De ááhh annyira jó volt. :) Nagy szükségem volt már egy ilyen estére főleg a mostani dolgok után és ez most így nagyon remekül jött ki. Most is tök jó kedvem van, a post irása közben is fülig ér a szám csak úgy mint az egész este folyamán. :)

Nah hát így tömören kb így telt a hetem. Igyekszem majd azért nem csak hetente irni de még bele kell rázódni az új órarendbe meg a szürke hétköznapokba is. Az NBA-s postokat igaz nem sokan hiányolják de azokkal is teljesen el vagyok maradva, de ezt a hiányosságot is pótolom ezen bejegyzés befejezése után.

Hiába szeretni...

Hiába szeretni...

Szív, mely egy érzéstől darabokra hullot
s lelkem e darabok közt fulldoklott.
Csak játszottál velem s kihasználtál,
mig barna szemeiddel vigan mosolyogtál.

Ez az érzés mulni nem akar
s a fájdalom árnya vastagon betakar.
Továbblépni ezen még nem tudok
mert hozzád tulzottan ragaszkodok.

Ragaszkodok az érzéshez melyet nekem te adtál,
majd ezután engem a mélybe taszitottál.
Én érted mindent megadtam
de ezt sosem hangoztattam.

Csöndben szeretlek s nagyon
és néha sajnos vakon.
Ez tett engem tönkre
s taszitott egy mély gödörbe.

De te ezt az érzésd nem viszonoztad
ezzel csak a szenvedésem fokoztad
s bennem üresség tátong ,
melyben csak az arcod látom.

Magamon érzem még olykor illatod
s magam köré képzelem olykor két karod,
gyönyörü ajkad még mindig hivogat
és ez az érzés sokszor folytogat.

by FroSt

Egy teljesen uj témáju post, csak h mindenki találjon magának való témát. :) Kell egy kis irodalom is :)
Kisebb furfang után rájöttem h akármennyire szándékomban áll nem közzétenni azt h ez a vers saját szerzemény, sikerült rájönnöm h nem fog menni. Aztán egy kis biztastással a hátam mögött hozzáteszem mostmár h igen ezt ÉN irtam ... egyszer régen vmikor...