Azt hittem h jó lesz ez a hét pihenő és jót fog tenni. De tévedtem. Ahelyet h kipihenném magam és közben tanulgatnám azt a sok baromságot amit kéne, egyre szarabbul érzem magam a gondolataim egyetlen egy irányba folynak és hiába erőltetem csak minimális ideig tudok arra figyelni amire éppen akarok. Mármost ez pedig sem a tanulmányok sem pedig a saját hangulatom szempontjából nem előnyös. A tegnapi kis debreceni kiruccanás is elég érdekesre sikeredett... nem feltétlen a társasággal volt gond hanem velem. De most vmi nagyon elromlott. A szünettel egyfajta olyan unalmas és céltalan és lassu életmodba csöppentem vissza amit nagyon utálok, ezért jobb sokkal amikor legalább az egyetemre bemegyek végig szenvedem azt a pát órát aztán meg a többiekkel megyünk valamerre. Mindig van program , pörgés van ... nem az h ülsz és nem csinálsz - mert nem tudsz - semimt se. Ez a semmit tevés meg egyszerüen engem kiakaszt. A tegnapi este hát az vmi nem is tudom milyen kategória... negatív értelemben persze. Eddig legalább mindig ha más nem az alvás segitett vmien szinten a rosszkedvemen , kialudtam vagy vmi hasonló... szal legalább reggelre elmult. De most még ez sem müködik rendesen. Alig várom már a hétfőt amikor is lesz egy kis összejövetel több neves esemény alkalmával is. Névnap szülinap lesz minden. Igaz ezek a 7 különböző pontjaim lennének de mindenkinek igy a kényelmesebb mert tanulni kell mert ilyen zh olyan zh.. hogy enné meg a fene az összeset. Megint ott tartok h az egész napban a edzést várom a legjobban ahol remélem legalább jol elfáradok és estére tudok végre egy normálisat aludni mert az is rámférne.
A tegnapi este folyamán is többször éreztem azt h haza akarok jönni , haza ide a kis zugomba fel ahol biztonságban érzem magam, vagy nem is feltétlen biztonságban , de legalább csak csupán az érzés h itt az én világomba jó helyt vagyok ellentétben az összes többi hellyel ahol lehetek. Furcsa mod nagyon nem lelem a helyem, régen éreztem ilyet utoljára , mert mij meglepő ezt sem először érzem , csak most vmiért erősebben mint legelösszőr anno. Ugyanakkor ellentmondásos a szituáció mert akkor sokkal kilátástalanabb helyzetben éreztem így, most , ha átfogaon tekintek a dolgokra akkor lényegében majdnem minden a helyén van és nem volna okom szarul érezni magam, most nem árult el senki, nem fordítottak nekem hátat. Rengeteg barátom van akikre nagyon jól tudom h bármikor számithatok és elmondhatom mi nyomja a szívem. Mégis egyedül érzem magam. Nem is akarom most igazából részletesen senkinek kifejteni a dolgokat (csak 1 ember van jelenleg akinek igen) mert nem akarok róla beszélni mert nem, ugyanakkor meg ha nem beszélek róla sem jó ...
De marad a nem beszélek róla mert az azért erősebb mint a másik.
Meg most megprobálok erőtt venni magamon és teljes gőzzel - már amennyire képes vagyok - belevetem magam a valségbe amiben már legalább az 5. gyakorlati óra anyagánál kellene járnom ehelyett az első 2őt is éppen csak átolvastam...de majd haladok , végüli időm van még. Csak nehogy túl lazára vegyem mint ahogy azt mostanában szoktam.
A tegnapi este folyamán is többször éreztem azt h haza akarok jönni , haza ide a kis zugomba fel ahol biztonságban érzem magam, vagy nem is feltétlen biztonságban , de legalább csak csupán az érzés h itt az én világomba jó helyt vagyok ellentétben az összes többi hellyel ahol lehetek. Furcsa mod nagyon nem lelem a helyem, régen éreztem ilyet utoljára , mert mij meglepő ezt sem először érzem , csak most vmiért erősebben mint legelösszőr anno. Ugyanakkor ellentmondásos a szituáció mert akkor sokkal kilátástalanabb helyzetben éreztem így, most , ha átfogaon tekintek a dolgokra akkor lényegében majdnem minden a helyén van és nem volna okom szarul érezni magam, most nem árult el senki, nem fordítottak nekem hátat. Rengeteg barátom van akikre nagyon jól tudom h bármikor számithatok és elmondhatom mi nyomja a szívem. Mégis egyedül érzem magam. Nem is akarom most igazából részletesen senkinek kifejteni a dolgokat (csak 1 ember van jelenleg akinek igen) mert nem akarok róla beszélni mert nem, ugyanakkor meg ha nem beszélek róla sem jó ...
De marad a nem beszélek róla mert az azért erősebb mint a másik.
Meg most megprobálok erőtt venni magamon és teljes gőzzel - már amennyire képes vagyok - belevetem magam a valségbe amiben már legalább az 5. gyakorlati óra anyagánál kellene járnom ehelyett az első 2őt is éppen csak átolvastam...de majd haladok , végüli időm van még. Csak nehogy túl lazára vegyem mint ahogy azt mostanában szoktam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése