Csütörtök után sem áll meg az élet.

Azt gondoltam sokáig mostanában, hogy a csütörtöki nap után lényegében vége van a hétnek, de ez az elmúlt két-három hétben nem így történt. A csütörtök maga általában - abból adódóan h mindenki hazamegy (kivéve ha ZH vagy vmi hasonló fontos dolga akad) - elég unalmas és eseménytelen. Egy kosáredzés délelőtt , kalkulus 2 előadás és vége is a napnak. Ezután többnyire az van h egész délután otthon döglök és nem csinálok semmit. Általánbam ha nem kell tanulnom ilyenkor szoktam a sorozatos lemaradásaimat bepótólni. Most meglepetésemre (igazából nem, mert sejtettem h a szerda este miatt ) vki meglátogatott. Nóri volt az. Szegény eltévesztette a lépcsőházat :D de csak megtalált. Egy kis ellenállás után csak körvonalaztam neki h mégis mi volt tegnap a hézag. Aztán amig én elfogyasztottam a jól megérdemelt ebédemet, addig Ő kedélyesen elcseverészett Viktorral msnen. Aztán arra döntöttünk h belelesünk már ebbe a Californication-ba. Hát ez volt a nap legjobb döntése:D 2 rész után finoman szolva is hülyére röhögtük magunkat :D Azóta meg is van a House és Smallville mellet a másik uj fav sorozatom is. 10 részt már meg is néztem belöle (még aznap miután hazakisértem Nórit a koliba).

Másnap egy kellemesnek nem mondható és unalmas adszerk gyak után (most az előadást tartó úriember helyetessítette a gyakvezérünket, de nem is magyarázott annyira jól, nem is volt olyan kedves és nem utolsó sorban nem is volt olyan dekoratív sem). Ezután megint csak összeszedtem Nórit h együtt megyünk vonattal hazafelé. Kis időhúzásomnak köszönhetően majdnem sikerült lekésni a vonatunkat, de szerencsére ez nem történt meg (ha már a büfénél a srác elvitte az általam hamarabb kért sült krumplit akkor ennyit megérdemeltünk h plus 1-2 percet várt a vonat és így biztonságban elértük).

Hazaérve még akadt pár elintézni valóm amelyek lebonyolítása után utamat karcag city felé vettem a Nagykun Diáksport Viadal miatt. A régi gimim is részt vett ezen a sporteseményen és mint a kosárlabda címvédői léptek pályára. Ez volt az általám legfontosabbnak vélt esemény. Sajnos mivel annak idején (2 éve) teljesen más csapat nyerte meg a nagykunt, és azóta már mindenki el is ballagott, a címvédés nem sikerült. Hatodik helyen zárt a csapat, ami hát finoman szólva is harmatos teljesítmény. A csapat lelketlenül és olyan "szarok bele" módon játszott. Egyedül Ede barátom próbált meg mindent megtenni a győzelemért, de mivel magasan Ő volt a csapat legjobbja helyenként 3 ember is fogta. Ki is volt szegény borúlva a vereség miatt , hisz Ő tagja volt a nagy diadalt arató csapatnak 2 éve. Miután a meccs véget ért, Balázzsal és Bélával elindultunk Andikáékhoz egy kis házi "üdítő" kostolásra. Elhülyéskedtük itt az időt, aztán elindultunk vissza a bulira és h összeszedjük a többieket. Nekem és Bélának még karszalagot is kellet szereznünk, amit szerencsére egy régi gimis tanárunktól meg is kaptunk. Ezután egy gyors kis vizit a plusban és kezdődhetett a móka. Amikor a plusban vásárolt cucc elfogyott elindultunk az Ifjusági Központba (Hemo). Itt volt a buli, fent nem tudom milyen jellegű zene szólt mert ott nem voltam, a pincében viszont disco volt. Kicsit gáz volt mert egyrészt alig volt ablak, kurva meleg volt és még a füsttől sem lehetett látni semmit sem. Balázs Bigu Béla és Én abban a reményben voltunk h majd a maradnak többen karcagon ismerösők és majd elleszünk vhogy. Hát marhára nem így alakult a dolog, egyik pillanatról a másikra azon vettük észre magunkat h minden ismerös elillant, és hazament az utsó busszal. Ez azért is jelentett nagy gondot mert mi senkit nem tudtunk elérni h hazavigyen minket, nem volt kivel bulizni, és a vonatunk 03:30 kor indult kisujra. Éjfélkor kezdtünk el azon gondolkodni h mégis mit kellene tenni a gyors hazajutás érdekében. Balázs kreatív módon elindult hazafelé gyalog :D (ez csak azért gáz mert 18 km-re van kisúj kb karcagtól) De 3 óra alatt -mint utólag megtudtuk - sikeresen megtette az utat. Mi nekünk maradt a várakozás, a séta az állomásra, és a kellemetlen csipős hűvös idő. Béla nem igazán érezte a legjobban magát többször is megálltunk egy kis pihenőre h könnyítsen magán. Aztán amikor kiértünk a állomásra, szerencsétlen módon sikerült megtalálni a legnagyobb sarat az út szélén. "Csak" térdik lett sáros, ami azért az elhanyagolhatobb dolog mert a farmernek viszonlag nem lesz nagy baja , de a lábán lévő több mint 30 ezres converse kosaras cipő már sokkal érzékenyebb jószág, meg ugye kosarasok lévén nagyon féltjük az ilyen fajta cipőinket. Én és Bigu kínunkban csak röhögni tudtunk szegény Bélán. Aztán egy lájtos másfél óra után csak megjött a vonatunk is és VÉGRE VALAHÁRA elindultunk kisujra. Útközben felhivtuk Balázst - aki ekkor már javában aludt - h hazaért-e. Álmos hangon közölte h igen, majd megszakitotta a kommunikációt :D. A vonatról leszállva még egy darabig együtt sétáltunk hazafelé, majd elköszöntem a srácoktól és toronyirányban elindultam haza. Körülbelül 4:10 percet mutathatott az óra amikor nyugovóra hajtottam a fejemet.

Ez is megint csak egy mozgalmas péntek este volt, és még ma is el akarnak csábítani a Koronába, amire már öszintén szólva nem sok kedvem van. Egyrészt már úgysem jönne senki, leszámítva a régi gimis haverokat akiknek egy jó részét elég régen láttam utoljára, másrészt pedig ugye a legfontosabb h az anyagi bázisom is kicsit megcsappant. (és a ráadás pedig az h eddig csak a csüt este volt olyan, h ne mentem volna el vhova bulizni vagy vmi.) Szal ma/este délután egy kis pihenés meg esetleg sorozat, gyakorlás, meg jegyzet másolás lesz sztem. Fel kell készülni minden tekintetben a jövőhétre, amikor is majd a várva-várt IK-s Sörsátor veszi kezdetét. Aki kicsit is egyetemista :D vagy legalább is benne van a debreceni felsőoktatás mókuskerekében az tudja h az IK-sok azok, akik a legnagyob bulikat hozzák össze. Ezért van az h ha mi is elmegyünk vhova és éppen nincs party akkor csinálunk. Szóval érdekes hétnek nézünk elébe minden szempontból, mert még van egy fontos dolog is (mindennél és mindenkinél fontosabb) amit tisztáznom kell, mert a jelenlegi állapotában a szituáció nekem semmi féle képpen nem elönyős, és valószínűleg a másik érintettnek sem. Remélem megtudom oldani a dolgot és "happy end" lesz a vége a körülményekhez képest.