8

Hát nagyon sok minden kavargott mostanában bennem és tegnap elött este egy kis egyeztetésí malőr miatt olyanra volt lehetőségem amire már egy jó ideje nem. Jófféle zenékkel egyedül sétáltam egy nagyot a városban és gondolkodtam. Rengeteg minden eszembe jutott és rengeteg dolog futott végig az agyamon. Eltelt egy év, egy évvel ezelőőt ilyenkor mindenki azon izgult vajon felveszik-e az adott egyetemre/fősulira ahova jelentkezett, teljesen bevolt sózva mindenki érthető módon hisz ez mindenkinek egy elég fontos alapkő a nagybetűs élete és a későbbi jövője felé. Sokat gondolkodtam és álmodoztam arról h milyen is lesz majd az egyetem és milyen lesz ott nekem. Igazából nem annyira a tanulásra koncentráltam mert ugy éreztem (akkor még ) h azzal nem lesz gond.

Rengeteg kérdés felmerült bennem ezen dolgok kapcsán, milyen lesz majd ott , hova kerülök, kikkel fogok összekerülni, milyen örültségeknek leszek a részese, milyen bulikban és balhékban fogok majd részt venni. Ezeken nagyon sokat gondolkodtam mert igazából nagyon vágytam a változásra és arra h tartalmas jó és élvezhető legyen ott, vágytam arra h felhötlen és gond nélküli időszakot kapjak az egyetemtől. Elég messziről indulva probálom elmondani azt amit a cím sugall, de majd ha a dolgok végére érek fogjátok sztem érteni h mi volt ennek a szerepe h ilyen távolróm kezdtem el a dolgokat.
A nyár végén kisvártatva hatalmas kiváncsisággal és izgulással a gólyatábor kiskapuja ajtót nyitott egy teljesen új, hatalmas és tágas világra amire eddig nem volt lehetőség betekinteni, de most már az is megadatott h belépjek. A gólyatábor folyamán olyan embereket ismertem meg akikről nem gondoltam volna h később mennyire fontos szerepet fognak majd játszani az életemben, nem is gondoltam volna h majd lesz olyan h nem hogy egy álló napot de egy fél délutánt is nehezen fogok kibírni anélkül h legalább egy félórára is találkozzunk. De mégis így lett , ezekkel az emberekkel rengeteg dolgon mentünk át az első félévben. Rengeteg bulink volt , sok helyre jártunk együtt és egyre több és ujjabb embereket ismertünk meg. Néhányan ezek közül az emberek közül hasonlóan fontos szerepkörbe nőttek fel, és egyre több ember került hozzám közelebb. Ezek alapján is egyre jobban éreztem azért - a gondok ellenére is - h jó helyen vagyok és megtaláltam azt amit igazán kerestem itt, de akkor még nem is tudtam h az első félévet a 2. magasan felül fogja múlni. Többek között az 2 félév közötti vizsgaidősuck miatt is kicsit az emberek szétszéledtek ami érthető, mindenkinek készülnie kellet a vizsgákra, nem tudtunk ugy együtt lenni mint eddig. Senki nem is vonta ezért felelősségre a másikat , de így akaratlanul is kis klikkek alakultak ki. Ezt úgy értem h azok akiknek hasonlóan voltak vizsgáik tudtak ugyanugy együtt bulizni és együtt logni mint együtt de akik nem voltak velük szinkronba kiestek a pikszisből.
A tavasz megérkeztével kezdődött el az amit - emlékszem még anno - először Viktor egyik blogbejegyzésében olvashattam. Azt h mekkora hangulata lesz annak h a Kossuth kolik közti térre kellemes időben kiülve beszélgetve egy sör társaságában nézzük majd a sok-sok jó csajt. Ki gondolta volna h egy ilyen egyszerű kis apróség h megtudja változtatni az életed bizonyos részeit. Minden ami most olyan nagyon fontos és olyan nagyon sokat jelent mindannyiuknak az egyszerüen innen indult. Ebből az üljünk ki a kolitérre és ne csináljunk semmitből. Eleinte csak mi fiúk vittük ezt a fonalat. Viktor Tibi Zsolti és Én , aztán ugyebár egyikünk sem kolis ezért a kolis ismerösök mindig fenn voltak akadva h mit keresünk mi mindig itt. Hát jól érezzük magunkat és élvezzük h itt lehetünk. Aztán fokozatosan ahogy szinte kötelező napi programmá alakult ez a kolitéren lógás a lányok is csatlakoztak hozzánk. Nóri Eszti a mi másik Nórink és persze Dóri is. Persze nem felejtekezem meg a többiekről sem akik alkalom adtán ugyanolyan szerves részét képezték a bandának, de ők nem folyamatosan voltak ebben benne. Az elöbb felsorolt 8 emberke egyre többet lógott együtt egyre inkább az együtt élünk kategóriát kezdtük kimeríteni. Esténként mindig a kolitéren voltunk , sör, eszméletlen jó hangulat, olyan és annyi mennyiségű jókedv h igazából a címben szereplő 8ast ha elfekteted akkor tökéletesen visszaadja a dolgok mennyiségét. A minőségre meg - már akkor is - de csak igazán most kezdünk rájönni amikor már mindet megéltünk és kezdjük vagyis csak probáljuk magunkban összegyűjteni a sok-sok szép emléket és jó poént, a sok karcolást. És ez nem azért nem megy mert elfelejtettük őket, egyáltalán nem erről van szó egyszerűen tényleg végtelen sok olyan ilyen van h egyszerüen képtelen vagyok hitelesen visszaadni a dolgokat. Ezeket meg kell élni és élvezni h csak megtörténik és azokkal az emberekkel vagy akik nagyon kedvelsz. Sztem érezhető h mi 8an nagyon összenőttünk, de tényleg nagyon durván már szinte együtt éltünk minden nap. Tehát így telt el az elmúlt jó 2-3 hónap, Velük. Ezért is olyan meglepő még ez a dolog. Ennyire rövid idő alatt ilyen szinten összenőni vmi eszméletlen. Most pedig amikor odakerültünk h a banda egy része megy ki Londonba, a többiek pedig valszeg az ország különböző pontjaiba haza, elérkezett az a pont amikor búcsúzni kell. Igazából ezt csináljuk már lassan 2 hete, csak búcsúzkodunk. Eszméletlen h milyen dolgok jönnek elő. Mint mondtam már együtt éltünk tényleg és most akkor mindenki megy szanaszét és jószerivel a augusztus közepén lévő gólyatáboros csapatépítő táborig nem is nagyon fogunk ujra összeállni. Ekkor is csak csökkentett létszámban mert 1 emberünk nem fog jönni majd csak nagyon nagyon soká. Addig a 8as banda nem lesz teljes. De mivel most hétvégén Eszti Dóri és Viktor nyakukba veszik a nagyvilágot és nekivágnak Londonnak, ezzel egy jó időre a személyes kontaktus megszünik velük. Elbúcsúztunk meg minden ilyenkor szokásos dolog megvolt de nagyon fognak hiányozni és rossz az h nem lesz este a kolitérre kiülös baromkodos este. Mert vége, vége az egyetemnek, a tanévnek és a tanulásnak is.
Ennek örülnöm kellene , örülök is de ezzel egy olyan társaságnak is vége lesz ideiglenesen ami nagyon fontos volt nekem. Várunk Titeteket vissza, nagyon sok szerencsét és vigyázzatok magatokra. Mindenki legyen erős, elszalad az idő seperc és ujra a kolitéren fogunk karcolni és osztályozni. Nah de mostmár befejezem tényleg :) puszi mindenkinek a 8asból és vállveregetés a fiúknak.