Chuck egy kis értékelés

Nah hát sajnálatos módon végig néztem a Chuck első 2 évadját, ezt azért mondom így mert azért nagyon sajnálatos mert marha jó, iszonyatosan tetszik és most már várni kell amíg majd elkezdik folytatni. Nagyon remélem h lesz 3. évadja sőt az alapján ahogy vége lett a 2. évadnak egyértelmű h kell h legyen. De ne ugorjunk ennyire az elejére. Amikor legutoljára írtam Chuckról akkor csak még néhány részen voltam túl és még nem voltam annyria képben mint mondjuk már most. Azóta teljesen képben vagyok mindenben. Az első évad számomra kicsit érdekesre sikeredett olyan szempontból h kicsit olyan csonkácskának hat azzal a 12 résszel (vagy 13 most nem tudom pontosan) amivel előadták. A story az tetszik ahogy végigvitték a dolgokat meg ahogy szépen épitkeztek. Egyedül nekem kicsit a szezonzárás volt egy kicsit olyan semmilyen. Mármintha egyáltalán az az volt. Amikor vége egy sorozat aktuális évadjának akkor a befejezésnél mindig vmi grandiozusra számít a néző, vmi meghökkentőre. Hát ez itt elmaradt, igazából nem volt rossz rész, csak egyszeűen ugyanolyan volt mint az azt megelözőek. Kicsit több izgalmat tehettek volna bele de nem baj annyira nem volt ez nagy gond. Igazából még nem néztem pontosan utánna h miért is volt ilyen csonka az első évad de igazából arra tudok tippelni h itt is a sztrájk látszott szerepet ami több sorozatot is megnyirbált abban az időszakban (Heroes , Smallville most ami így eszembejutott). Szóval ezek után vágtam bele a 2. évadba.

Itt sem volt igazán sok felvezetés in medias res módon belekezdtek a dolgok közepébe, ott kapcsolódunk be h Chuck-ot egy debla néger lógatja kifelé az ablakon. Aztán ugye kiderült h nemsok minden változott azóta mióta itthagytuk a mi kis 3as csapatunkat. Chuck még mindig egyfolytában bajba keveri magát amiből mindig Saran-nak és Casey-nek kell kihúzni őt. Nem akarom túl spoilerezni a 2. évadot, meg mindent nem akarok lelőni csak így nagyjából körvonalazni gondoltam a dolgot. A sztory továbbra is az h Chuck fejében van az Intersect ami az összes létező szigórúan titkos kormánytitkot tartalmazza. Ezt felhasználva probálja a CIA és az NSA meg még egyéb nemzetbiztonsági szervek megvédeni az országot. A legnagyobb ellenségük egy Fulcrom névem ismert szervezet, amely többnyire volt CIA-sokból és egyéb terroritákból áll. Elsősorban az a céljuk h megszerezzék az Adatbázist, h felhasznállhassák a kormány ellen. Majd egy idő után azt a célt tűzik ki maguk elég h építenek egyet saját maguknak. Sarah és Casey probálják Chuck-ot védeni amennyire csak lehet de mindig sikerül magát bajba kevernie. Általában aki a környezetébe kerül - első ránézésre puszta véletlenből - mindig vagy vmi Fulcrom-os ügynök, bérgyilkos vagy vmi hasonló. Amennyire véletlennek látszanak elsőre a dolgok ahogy haladunk előre szépen fokozatosan kideül minden és rájövünk h itt semmi sem véletlen, minden kapcsolatban áll mindennel. Előkerülnek olyan személyek is akik csak említőlegesen szerepeltek az első évadban. Gondolok itt például Jill-re, aki ugye Chuck Stanford-i barátnője volt. Majd a 2. évad vége felé Elli esküvője kapcsán Chuck édesapja is előkerül. Így tehát Chuck "kém élete" azzal telik h harcol a Fulcrom ellen h egyrészt ne kapják és szerezzzék meg az adatbázist másrészt pedig miután rájönnek h tervezik egy saját megépítísét , ennek a meghiúsitása lesz a küldetés. A kezdeti állapotot tekintve nagyon sokat fejlődik a kémszakmában a kicsit sem ügyes főhősünk, de ne számítsunk egy James Bond-ra. A maga esetlen és sajátos módján többynire egy nagy adag szerencsével sikerül megoldania a elé háruló akadályokat.
Annak ellenére h egyre több küldetésük van, és Chuck egyre kevesebbet dolgozik a Buy More-ban, (mivel mindig az a fedőstory h éppen ki kellet menni vhova rendbe rakni a gépeket) annál többet zajlanak itt az események. Ez talán annak is köszönhető h Sarah munkahelye alatt kapnak egy teljesen fullosan felszerelt CIA főhadiszállást. Továbbá valamely véletlen folytán mindig vmiért a Buy More-ban kötnek ki, így vagy úgy. Az első évadban a sok szerencsétlen munkatárs nem kapott akkora szerepet mint most (mondjuk ezt nem is csodálom, abban a 13 részben elég nehéz is lett volna még rájuk is jobban kitérni). A 2. évadban a többiekről is több minden kiderül, megtudhatunk Jeff-ről és Lester-ről is kicsit többet, Big Mike is többet szerepel, Anna és Morgan kapcsolat is picivel jobban előtérbe kerül.

Igaz mivel annyira de annyira szerencsétlenek ezek a marhák h néha kicsit engem spec idegesített az a sok baromság amit csináltak, meg néha egy két kiszámítható közhelybe is belefutottak, ami azért kicsit huzza lefele a dolgokat és magyarázatot adhat a 2. évad csökkent mutatóira (de más apróságokban is kell azért és lehet is hibát találni, nekem spec nem volt annyi gondom a 2. évaddal mint azt több helyen is olvastam.), de igazából azért néha nagyon jókat lehetett röhögni a sok szerencsétlen barmon :D űde színfoltjai voltak a részeknek. Összeségében egészen jól kiegészítik a sok kémes témát.
Chuck és Sarah "kapcsolata" a történet előre haladtával egyre érdekesebb és érdekesebb lesz. Igazából egyikük sem tudja leplezni a másik iránt táplált érzelmeket, mindenki számára egyértelmű mennyire szeretik egymást, ugyanakkor Ők váltig állítják h ez csak a profi munkakapcsolat. Azonban mikor éppen milyen nemű egyén kapcsolodik be a kapcsoltukba munka- magánéleti vagy mind2 szintjén, annak fényében féltékeny egyik a másikra. Ilyen például amikor ujra megjelenik Bryce Larkin vagy amikor a visszatér a már korábban említett Jill is, de remek példa még az MI6-es Cole ügynök megjelenése is. Mind2en eszméletlen módon féltékenyek mégsem hajlandóak beismerni azt amit éreznek meg egyrészt az érzelmi érintettség kompromitálná a Bartowski hadműveletet is. Továbbá engem még az frusztrált néha egy kicsit h amikor az egyiküjök vmi lépést tett a másik irányába akkor a másik oldalról mindig vmi fájdalmas "akaratlan visszautasításba" ütközött. Ugyanakkor ezeket a konfliktusokat leszámítva sok idilli pillatuk is van. Remek példa amikor a Fulcrom után nyomozva házáspárnak álcázva magukat kiköltöznek a kertvárosban Sarah-val. Az évad vége felé azonban sok huzavona után már egyre jobban nyitnak egymás felé mind2en. A sorozat humorára jellemző, h amikor végre mind2en rájönnek végre mit is éreznek egymást iránt tényleg (vagy nem is az h rájönnek ) és tényleg szabadjára engedik érzéseiket, közbe szólnak vicces és komoly dolgok is (azért minden poént nem akarok lelőni).
Összeségében nekem nagyon bejött ez a sorozat. Tetszik a történet meg ez az egész "hétköznapi szerencsétlen fiú megmenti a világot" dolog. Néhol már-már a sok abszurd kémes balhé ellenére teljesen hétköznapinak hat a dolog, már majdnem elképzelhetővé válik (kis túlzással persze) h ez veled is megtörténhetne. Ahogy haladnak előre Fulcrom elleni küzdelemben és Chuck és csapata egyre közelebb kerül ahoz h kiszedjék a fejéből az Adatbázist, de mint minden ez sem jár teljes sikerrel, de akit érdekel az nézze meg a sorozatot ne mondjak már el mindent:) .Tehát Én mindenkinek csakis csakis ajánlani tudom ezt a sorozatot mert kurva jó, nagyon jó poénok izgalmas érdekes és abszolút szórakoztató. Ha esetleg nem jött volna át a irottakból amit mondani szeretnék akkor majd talán a videók amiket mellékelek majd segíteni fognak.