Nah annak örömére h a mai délelőtt én már ezt a postot egyszer megírtam csak arra döntöttem h az olvasók érdekében megírom megint. Elég ideges voltam, amikor az egy órás munkám ami már javítva is volt meg minden, csak ugy elveszett.
Nah de akkor térjünk vissza az aktuális eseményekhez. Szóval mielőtt elkezdődött volna a ballagási ünnepség miatti rohanás még egy szerdai napnak és egy szolid – de annál esemény teljesebb, pontosabban unalmasabb – csütörtök délelőttnek kellet eltelnie. A szerdai nap egy kis alvás pótlással kezdődött ezután következett a délután. Én igazából semmilyen konkrét ötlettel nem voltam felvértezve ezzel kapcsolatban, de ezen hamar segített Nóri. Az IK-s szépségverseny alkalmával nyert egy órás billiárd kupont a plázába. Mivel Ő nagyon szeretett volna vmi tartalmasabbat csinálni a délután folyamán, felvetette nekem azt az ötletet, ha mi és még 2 emberbe elmennék és lejátszanánk a kupont. Én nekem egyértelmű volt h kit is fogok magammal elhívni, hát persze h Annácskát J. Nóri igazából 2 név között vacillált, de végül is segítettem a dolgom amikor is a koli felé vezető úton belefutottam Viktorba és megosztottam vele tervünket. Természetesen nem kellet fegyvert fogni a fejéhez h velünk tartson (igaz éppen hazafelé akart menni h Ő is bepótolja az alvás terén felgyülemlett hiányosságait). Tehát most már ketten mentünk tovább a koliba a lányokhoz. Nóri már készen várt minket, Anna pedig elég hamar készen állt arra h 5. alkalommal ragadjon dákót. El is indultunk a plázába, odaérve azonban azt kellet tapasztalnunk h éppen teltház volt. Ezért a „pultos sráccal” megbeszéltünk h lefoglal nekünk egy asztalt és egy óra múlva majd jöjjünk vissza. Tehát egy apró kis malőr csúszott be a programba, de ez sosem okozott még nekünk gondot. Gyorsan sikerült kiegészítő programot találnunk. Viktor meginvitált minket hozzájuk h megismertessen velünk egy számunkra uj sorozatot. Ez a sorozat pedig nem más volt, mint a Skins. Elég érdekes kis sorozat volt így elsőre, de igazából nekem megnyerte a tetszésem. Leginkább a Narancsvidék emberibb és sokkal reálisabb, valóság hűbb párjaként lehetne emlegetni. A karakterek hétköznapiak, lényegesen közelebb vannak az átlagemberhez, mint az előbb említett sorozatban. Tehát ebből néztünk meg egy epizódot majd elindultunk vissza a plázába most már tényleg játszani. Én szeretek billiárdozni, régen amikor még a mi városunkban is volt lehetőség sokat jártunk, de egy idő után mindent ilyen lehetőség megszűnt. Mostanra már igen csak megfakult tudással álltam ki Viktor és Nóri ellen. Viktor tudott még játszani elég jól, Annácska mint említettem egy kezén meg tudja még számolni hányszor billiárdozott, Nóri pedig ugyancsak lelkes kezdő. A játék maga nem is lett volna rossz – nem is volt az – ha nem raktam volna el 3szor egymás után a fekete 8ast. Amikor nem történt ez meg nyerni is tudtunk. Közben a hangulat – egy-két pillanattól eltekintve – remek volt. A lányok olyan aranyos beszólásokkal és technikai tudással kápráztattak el minket, hogy lényegében végig kacagtam a délutánt Viktorral. Ezután – mivel annyira megtetszett mindenkinek a Skins – visszamentünk Viktorhoz még 1 rész erejéig. Ezután a csajok lassan elindultak vissza a koliba. Én a plus felé vettem az utam h az beszerezzek pár apróságot az estére. A gyors vásárlás után végre olyan program vette kezdetét, aminél jobbat nem is kívánhat az ember, foci, sör, rágcsálnivaló nők – és ez által probléma és felesleges beszéd – nélkül. Ezek tetejében nem is akármilyen meccsről van szó hanem a Man Utd – Arsenal BL elődöntő „odavágójáról”. A meccs nagyon élvezetes , izgalmas, látványos volt és nagy örömünkre a United győzelmével zárult (1-0). Igaz szeretem az Arsenal-t is, de a United közelebb áll a szívemhez, továbbá nagyon nagyon szeretnék látni egy Barcelona – Man Utd BL döntőt. A meccs után elindultunk Viktorral h találkozzunk a csajokkal a kikötőben. Kicsit Viktor is és Én is punnyadtak voltunk, többet között lehet a másfél órás kanapén döglés miatt meg ugye mindenkinek meg volt a maga baja az adott napra. A kikötőbe érve azzal kellet szembesülnünk h alig vannak kint és azok közül is igen kevés ember ismerünk. A hangulat eléggé lapos volt, és csak többnyire csak szenvedtünk, amin a csajok próbáltak itt-ott segíteni. Nagy nehezen elérkezett az éjfél amikor is átszivárogtunk a Tornádóba. Itt most is –talán a „korai”, éjféli időpont miatt – még alig voltak. De szerencsére ez hamar változott és megtelt a kis tánctér. Nem volt igazán nagy hangulatom a tánchoz de a lányok csak erőltették h táncoljak velük, ami azért jó esett (haza sem akartak minket engedni, mindenfelé mocskos eszközzel birtak engem és Zsoltit maradásra :D) Aztán elérkezett végülis az a pont amikor már nem használt a női ármány, és nem engedtünk, elindultunk haza. Most a változatosság kedvéért nem 3kor hanem 4 órakot hajtottam nyugovóra a fejem, ami csak a csütörtöki nap szempontjából nem jó hír.
Most vette kezdetét a rohanás, ami miatt már jó előre el voltam fáradva. 5 egész óra alvás után bemásztam kosáredzésre, ahol szerencsére - az edző hiánya miatt – elmaradtak a további teljesítmény felmérések. Így csak egy szolid másfél órát ökörködtünk a srácokkal a pályán. Volt egy aranyos kis csajszi aki nagy odaadással játszott, Én voltam az embere, rajtam védekezett és -felvéve a kesztyűt - én pedig rajta. Kellemesen elmosolyogtunk egymásra, csak sajnos az edzés végén olyan hirtelen eltűnt h sem a számát sem a nevét nem tudtam elkérni. Remélem jövő héten ujra jön :D. Ezután egy gyors villámlátogatást tettem Annácskámnál a koliban akit éppen a munkába való készülődés közben csíptem el. Ezután egy felettébb érdekes kalkulus 2 előadás következett amit – mint mindig - most nagy érdeklődéssel figyeltem (remélem átjött belőle a cinizmus). Az előadás végeztével rohanás az állómásra, közben még kutyafuttában elfogyasztottam egy big mack menüt a mekiben mint addig egyetlen adag szilárd táplálékot aznap. Hazaérve rohantam haza h lefürödjek és még megint csak egyek vmit és puccba vágjam magam a ballagási ünnepségre. Szerencsére –igaz nagyon szoros volt az időbeosztás – sikerült szintidőn belül teljesíteni. Két ember miatt is voltam hivatalos a ballagásra, Adri volt az egyik személy, a másik pedig Andika. Adri kedd este tájékoztatott engem arról h szívesen látna a ballagási ünnepségén. Nagyon örültem h meghívott mert igazából én már elkönyveltem h sem Ő, sem pedig Andika nem gondolt rám. Andika másnap üzent nekem h hozzá még egy ballagási vacsira is hivatalos vagyok. Ez csak azért volt gond mert mind2 hölgy számára az utolsó pillanatban sikerült csak csokrot csináltatni. Tehát a kicsit küzdelmesen elintézett virágokkal felvértezve indultunk el Balázzsal. A ballagást az eső kis híján elmosta, de szerencsére az időjárás kegyes volt. Az ünnepség –a beszédekkel tarkítva – megint csak tök unalmas volt. Nehézkesen is de kivártuk a végét és amikor a tömeg lassan megindult h megtalálja ballagó csemetéjét mi is hasonló képen tettünk, hogy odaadhassunk a lányoknak a csokrokat és a kis apróságokat. Először Adrit sikerült „levadászni” a nagy tömegben. Ahogy én láttam örült neki h eljöttem és jól is esett h meghívott. Több jókívánság közepette odaadtam neki a virágot, és megbeszéltük h mivel már nagyon régen nem tudtunk egy jót beszélgetni és nem is nagyon láttuk egymást mihelyst lemegy neki ez az egész írásbeli érettségis időszak egy hatalmas közös party keretében mindent be fogunk pótolni. Ezután Andikát rohamoztuk meg, miután átadtunk az ajándékot és a virágot mondta h majd kint várjuk meg őket és a többieket h egyszerre induljunk majd hozzájuk a vacsira. Kis autókázás után meg is érkeztünk. A birkapörkölt, amit feltálaltak nekünk sztem finom volt annak ellenére, hogy a szakács végig szabadkozott. Jó volt egy kicsit végre nyugisan leülni és csak beszélgetni, elég volt a bulikból a héten :D. Úgy nagyjából fél 11 tájékán el is indultunk hazafelé. Meglepő módón a héten – sőt a elmúlt időszakban talán először – éjfélkor már ágyban voltam.
A pénteki nap most egy jó idő után a családnak szentelődött. Egy kis egész napos kirándulást tettünk Debrecenbe. Igaz Anya – meglátva az albérletben uralkodó helyzeteket, ami szvsz egy normális átlag egyetemista albérlet szintjén volt – egyből nekiállt rendet csinálni. Miután ezzel végzett egy kis mekizés, majd egy kellemes kis séta a Nagyerdőben és az egyetem elött. Nagyjából 21re haza is értünk, és szerencsére nem fujt el minket az orkán erejű szél sem. Ezek után egy kis betegeskedéssel megtűzdelt hétvége következik amit már alig várok … . A hétvége folyamán mivel nem sok dolgom lesz terveim szerint, még irni fogok egy két postot , addig is kitartás.
